Timelord

A most bemutatott, Alt Jakab által készített fiumei városképek egy 11 ezer lakossal rendelkező tengeri kisváros életébe nyújtanak bepillantást.

A Károlyváros irányából érkező utas elsőként ilyennek látta a várost. A horvát karszt hegyeit áttörő "csinált út" a kereskedők reményeit nem váltotta be. A kisebbik gond az volt, hogy az út használatáért fizetni kellett. A nagyobbik probléma szinte leküzdetetlennek látszott: az útvonal túlontúl meredekre sikeredett, így az áruval megterhelt szekereket több igavonóval  - azaz jóval drágábban - tudták csak továbbítani. Nem tartom véletlennek, hogy a rajzon az áruszállítást pusztán egy felmálházott, a meredek kaptató után az árnyékban megpihenő szamár (vagy öszvér) jelképezi.

A tonhal halászat adriai módszerét alig tíz éve ismertem meg a trieszti tengerészeti múzeumban. Azóta kattan rá a szemem és a figyelmem az ezzel összefüggő ábrázolásokra. Előjáróban még annyit: a 19. századi leírásokban a tonhal halászat már szélsőséges jelzőket kapott. Egyes szerzők a tonhalak „kivégzéséről” írtak, mások a „legjövedelmezőbb és legkellemesebb” halászmunkát hangsúlyozták.

A tömegesen vonuló tonhalak becserkészésére a vízpart szikláiba mélyesztett, lépcsős, figyelő árbocok  szolgáltak.

A most bemutatott képsorozat 1857-ben készült a Bécs és Trieszt közötti vasútvonal Laibach (ma Ljubljana) és Trieszt közötti szakaszáról. Az Osztrák Birodalom fővárosa és tengeri kikötője közötti vaspálya kapcsolat életbe vágó fontosságú volt nemcsak gazdasági szempontból, hanem Ausztria európai nagyhatalmi státuszának megerősítése miatt is. A színes litográfiák a 150 kilométer hosszú, kétvágányos pálya legfontosabb műtárgyait mutatják be.

Egy személyvonat elhagyja Laibachot.

Vizenyős, mocsarasnak tűnő völgyet átszelő vasúti töltés a mai Gorizia, szlovéniai kisváros mellett.