Timelord

Bezár a Vidámpark, a népszórakoztatás közel kétszáz éves hagyománya tűnik el a Városligetből.

Persze nem a Vidámpark kétszáz éves, hanem a céllövöldés, bábszínházas, körhintás, erőművészes Vurstli. A Vurstli látogatása a fővárosi alsóbb néposztályok hétvégi kikapcsolódása volt.

Az alábbi képek a Vurstli kedvelt látványosságairól készültek 1867-ben.

"Itt van a Paprika Jancsi, a kis gyermekek kedvenc hőse, oly kíváncsian, oly figyelemmel kísérik e vén kópé bohóságait, hogy az ember örömest időz e mutatványoknál. (...) E téren is magyarosodás mutatkozik, mert Paprika Jancsi, nemcsak németül, de már magyarul is tart előadásokat".

Az alábbi, 1869-ben megjelent rajzok a belvárosi Athenaeum nyomda életébe és az ott folyó munkába nyújtanak bepillantást. A vállalkozás 326 alkalmazottal működött, akik között - mint ahogy az alábbi képek is mutatják - nők is jócskán voltak. Az elkészített rajzsorozat a technikai kultúra iránt érdeklődő, a világra nyitott művelt magyarok számára készült. És gondolom, jó reklám volt az Athenaeumnak is.

Az Athenaeum legfontosabb épülete a mai Egyetemi Könyvtárral szemközti oldalon, a Ferenciek terén állt. Az épület a belváros zegzugos utcáinak rendezése során - nagyjából az Erzsébet híd építésével egy időben - tűnt el.  Ebben az épületben voltak az irodák, a földszinten balra pedig a kiadóhivatal. A kiadóhivatal intézte az újságok előfizetését, a reklamációkat és innét postázták a megjelent lapokat. Ez igen-igen stresszes feladat lehetett. Gondoljunk bele: naprakész nyilvántartások vezetése kézírással lúdtollal, golyóstoll és írógép nélkül...

A földszint jobboldal egyik szobájában volt a pénztár, amelyet betörés ellen vasrácsokkal és egy Wertheim-szekrénnyel védtek. A pénztáros feladata volt, hogy napjában többször is a főpostára menjen a beérkező pénzes-levelekért. A vidéki újság-előfizetők ugyanis pénzes-levélben küldték el az előfizetési összeget. A pénztárost persze őrző-védő ember is kísérte. A pénztáros az előfizetők adatait, és a befizetett összegeket egy nagykönyvbe bevezette.

A nyomdagépek nem ebben az épületben dübörögtek.

Az 1868-as év legnagyobb buliját, a hazai dalárdák versenyét Debrecenben rendezték meg. A város beleadott apait-anyait a szervezésbe: fogadásokat tartottak tósztokkal, ünnepélyes felvonulást cigányzenével, és vélhetőleg sok-sok italozás is volt, a vendégeket ugyanis "magyar szívélyességgel" köszöntötték.

A dalverseny helyszínét magas deszkapalánkkal kerítették be. A főbejárat előtt jegyvásárlók tömörülnek. A palánk mellett belépti díjat fizetni nem akarók hallgatóznak.

Az első edzőterem  előbb a Király utcában (1859-1870 között), majd a  Városligeti fasor és a mai Dózsa György út sarkán álló épületben működött. Persze a szolgáltatást nem edző-, vagy konditeremnek nevezték, hanem "testegyenészeti" intézetnek.

Az intézmény szolgáltatásai hasonlítanak egy maihoz. Az egyetlen, nem elhanyagolható különbség: az edzőterem látogatói betegek voltak, az elvégzett tornagyakorlatok pedig a gyógyulást szolgálták. Egészséges ember ide be nem tette a lábát.

A Batizfalvy-féle testegyenészeti intézet épülete a Király utcában. A vállalkozás idővel kinőtte az épületet. A tulajdonos a Városliget mellett építtetett egy új épületet.

A most bemutatott, 1865-ös karikatúrasorozat eredeti címe: Recept a kövérség ellen. A képsorozat rajzolója, Jankó János azt állítja, a választási kampánnyal együtt járó szellemi erőfeszítések és testi megpróbáltatások lefogyasztják a képviselőjelölteket. A rajzokon az egyre jobban soványodó képviselőjelölt mint izzadó hordószónok jelenik meg. De nem járnak jobban a választópolgárok sem. Mert a hazudozó és hízelgő képviselőjelöltekhez borgőzös, duhajkodó, csőcselék-közeli választópolgárok passzolnak. Zsák és a foltja.

A most bemutatott karikatúra sorozatot Jankó János 1866-ban készítette. A sorozat eredeti címe (Hadviselés a fürdőben) némileg pongyolának tűnik. Azt gondolom, a művész a fürdő szót fürdőhely értelemben használta. Tehát a sorozat címe: Hadviselés a fürdőhelyen. A rajzsorozat alapkoncepciója máig közkeletű, közismert: a férjfogás stratégiai tervezést, és igényes taktikát igénylő feladat. Most pedig lássuk, milyen női stratégia kellett – Jankó szerint – a sikeres férjfogáshoz.

 Hadi előkészületek. A rajzon első ifjúságán már túl lévő hölgy éppen bepúderezi arcát, miközben szobalánya egy befont vendéghajat (melynek stílusa Erzsébet császárné legendás frizurájára emlékeztet) illeszt úrnője fejére.

A most bemutatott, 1865-ből származó karikatúra sorozat a magyar igazságszolgáltatásról alkotott  toposzokat foglalja össze. 

A bíróság lassú, a jogszolgáltatás körülményes, a bürokrácia kárt okoz az ügyfeleknek. 

Ami a kiegyezés előtti válást illeti, a  korabeli jog előírta, hogy a válni kívánó félnek a lelkészétől egy a válás okait feltáró tanúsítványt kell beszereznie. A válást akkor mondták ki, ha a bepanaszolt fél házasságot tört, bűntényben elítélték, ha elhagyta a házastársát, vagy ha életmódjával "a család jó erkölcse veszélyeztetik". Érdekes, hogy a házasságtörés csak akkor számított válóoknak, ha a megcsalt házastárs az eset nyilvánosságra kerülését követő hat héten belül bírósághoz fordult. 

Dorog környékén a bányászat 1830 körül kezdődött el. A kőszénbánya termelésének első felfutása a reformkori pesti árvíz egyik következménye volt. Az árvíz sújtotta város új építkezéseihez ugyanis megnőtt a téglák iránti kereslet - a téglagyártáshoz pedig szén kellett.  A kiegyezés után a bánya már kétszáz munkással működött, „leginkább németek és tótok, magyar nagyon kevés, ezek igen állhatatlanok és csak is akkor kapnak leginkább a bányamunkába, midőn mezei munka nincsen”.

1865-ben járunk. Pest-Budán 270 ezren élnek. A magyar főváros gyalogosváros. Gyakorlatilag még nincs tömegközlekedés, a kósza omnibuszjáratok nem osztanak, és nem szoroznak semmit. Az emberek a napi munkába járásra, bevásárlásra, ügyintézésre a lábukat használják. A pesti utcák jelentős részének nincs szilárd útburkolata, egyedül a járdák kiépítettek. A közterületi rend képlékeny, az utcai viselkedés szabályai hiányosak és kiforratlanok. Pest-Buda provinciális város. A most bemutatott, „A pesti séták nyomorúsága” című képsorozat a gyalogosok keserveit foglalja össze.

 A gyalogosoknak ügyelniük kell, hogy az emeletes házak ablakaiból kidobott szemét el ne találja őket.