Dorog környékén a bányászat 1830 körül kezdődött el. A kőszénbánya termelésének első felfutása a reformkori pesti árvíz egyik következménye volt. Az árvíz sújtotta város új építkezéseihez ugyanis megnőtt a téglák iránti kereslet - a téglagyártáshoz pedig szén kellett.  A kiegyezés után a bánya már kétszáz munkással működött, „leginkább németek és tótok, magyar nagyon kevés, ezek igen állhatatlanok és csak is akkor kapnak leginkább a bányamunkába, midőn mezei munka nincsen”.

A dorogi kőszénbánya a kiegyezés utáni években. A képen látható Heinrich-akna feletti épületben egy 25 lőerős gőzgép működött. Ezzel a gőzgéppel húzták fel a szenet és a salakot, és ennek segítségével jöttek fel a mélyben dolgozó munkások. A megrakott csilléket a munkások egy csúszdához tolták. A rajzon sajnos nem látható, de valószínű, hogy a szén egyből egy lóvasúti kocsiba zúdult.

A fent dolgozóknak a mélyből harangütéssel jelezték, milyen szállítmány érkezik.

Az akna-épület mögött asztalos- és kovácsműhely működött. Naponta két-három órán át kellett a bányából a vizet szivattyúzni. A kitermelt kőszén legnagyobb fogyasztói a fővárosi gyárak voltak.