Timelord

A Kádár-rendszerben a közlekedési tárca két esetben (1968, 1972) is elvi építési engedélyt adott egy badacsonyi libegő megépítésére.

Az eset érdekessége, hogy az elvi építési engedélyt mindkét esetben olyan szervezet kérte, amelynek egy libegő működtetése nem igazán tartozott a kompetenciájába. Elsőként az 15. számú AKÖV vállalat (később 15. sz. Volán), másodjára pedig a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút gondolta úgy, libegőt épít a Badacsonyra. A terveket az UVATERV készítette el.

  Az elképzelések szerint az egyköteles pályán négyüléses kocsik közlekedtek volna. Az induló állomást nem a Balaton partjára, hanem a vasútvonal mellé tervezték. A középső állomást a Kisfaludy-ház környékére került volna. A végállomás pedig a hegy tetejére került volna.

 A rendelkezésre álló források sajnos nem adnak arra választ, a GYSEV miért gondolta, hogy forgalmi területétől távol, a Balaton partján beszáll a libegő-bizniszbe. A papírokban mindössze annyi szerepel: „a kötélpálya építésének célja az idegenforgalom emelése és az új közlekedési rendszer műszaki kérdéseinek tanulmányozása”.

 Az új közlekedési rendszer műszaki kérdéseinek tanulmányozása? A János-hegyi libegő ekkor már két éve működött. Építési, technológiai, és üzemeltetési kérdésekről tehát már voltak tapasztalatok Magyarországon. Furcsa ez az ügy.

 A libegőépítés terve 1973-ban – minden különösebb cécó nélkül – a süllyesztőbe került.

Alig néhány hete készült el és látogatható a gödöllői udvari váróterem. Érdemes megnézni, igényes belsőépítészet, szakszerű mestermunka jellemzi a kívül-belül gyökeresen megújuló épületet. Lehetetlen nem emlékezni az átható pisi- és dohányszagra, és a reménytelen sivárságra, melyet az épület évtizedekig árasztott. A jelen és a közelmúlt kontrasztja elképesztő. Sajátos módon a gödöllői udvari pavilon körül még sok a kérdőjel. 

Ez volt az első udvari váróterem Gödöllőn.

Az MTI egyik mai híre - melyet az Index is közölt - egy másfél éves kislány fölött átrobogott egy személyvonat. A gyermek a balesetet gyakorlatilag sértetlenül megúszta. Kép az esetről értelemszerűen nincs.

Anno az ilyesmit a sajtó másképp csinálta. Megrajzolták az eseményt, hogy a médiafogyasztó könnyebben elképzelje mi történt.

 Ez a két képből álló címlap egy szempillantás alatt orientálta az olvasót. Jobban belegondolva, még a cikket sem kellett feltétlenül elolvasni. Magasan üt a főcím is: Isten csodája. Csak két rövid szó, és minden új dimenzióba kerül. 

Tanulság? Az nincs.

„Legyünk jó hazafiak: tartsuk meg a pipát s szívjuk a /cigarettát/, ha drága is, mert hát Uram, Istenem! honpolgárok vagyunk s szívünkön fekszik a deficites haza sorsa!” –  így sóhajtott fel egy újságíró, miután 1887-ben a képviselőház új törvényt fogadott el a dohányjövedékről. A dohánytermékek árát növelő új törvényre az állami deficit csökkentése érdekében volt szükség. Sokan gondolták, mindez Magyarországot ért „egyiptomi csapás”-nak (tűzesetek, árvíz, fagy- és jégkárok, adóemelés, párbajmánia, uzsora, balkáni háborús fenyegetettség és az ún. trafiktörvény) is minősíthető.

 Talán mondanom sem kell, az új törvény az államon kívül senkinek sem volt előnyös.

 Elsőként a dohánytermékeket forgalmazó trafikosok estek pánikba.

Olvasom a hírt, a Kossuth teret az 1944 előtti formájában állítják helyre, a járműveknek pedig mélygarázst építenek. Nem lesz tehát a tér egyik sarkában játszótér – mint amiről néhány éve még szó volt.

De mit is jelent az, hogy a teret a háború előtti formájában állítják helyre? Lehet, hogy csak annyit, megnő a zöldterület, mert feleslegessé válik a felszíni autóparkoló. Rosszabbik esetben azt is jelentheti, hogy pontosan ugyanolyanná formálják a Kossuth tér zöldfelületeit, mint voltak egykoron. Ami persze azt is jelentheti, visszaépítik a régi Kossuth szobrot (ha még lehet), kidobják József Attilát, és persze Károlyiról és a többi emlékműről sem feledkeznek meg. Ebben az esetben még a gépjárműforgalmat is át kellene szervezni, mint ahogy az alábbi képről kitűnik.

  A metszet a Kossuth tér déli oldalát mutatja, még az első világháború előtti időben.

 A televízió  Amerikában erőszakra nevel - ez az üzenete ennek a legkorábbi,  televízióról szóló hazai karikatúrának.