A közelmúltban hozzájutottam egy alig öt fotóból álló, 1911-ben összeállított fényképalbumhoz. Azt vélelmezem, hogy az albumot Fekete Ella állította össze egy számára igen nagy jelentőségű napról. Ez nem egy átlagos vasárnapi kirándulás volt Dobogőkőre, hanem élete kitüntetett pillanata, melynek emlékét örökre meg akarta őrizni a szívében.
Az első világháború előtt egy fényképezőgép birtoklása, és az amatőr fotózás egyáltalán nem volt szokványos dolog. Itt sem ezzel állunk szemben. A szereplők egyike, a későbbi szekszárdi fényképész Nőger Frigyes. Ő volt az, aki magával hozta a gépét, és beállította a kompozíciókat.
Ami a kirándulást illeti, 1911-ben Budapestről Dobogőkőre kétféle módon lehetett eljutni. A drágább és lassúbb megoldás az volt, ha a kiránduló leszállt Pomázon a hévről. Ha sikerült egy fuvarost találni, bérelhetett egy lovaskocsit Pilisszentkeresztig. Onnét pedig kezdődött a gyalogtúra. A másik racionálisabb, olcsóbb - ráadásul kényelmesebb - opciót Dömös jelentette. A Dobogókőre vágyódó pestiek reggel felszálltak egy Dömös felé tartó gőzösre, a túra végeztével pedig szintén hajóval jöttek vissza.
A sztori szereplői a következő személyek.
A szerelmespár, nagy valószínűséggel Fekete Ella és Keresztény Béla. Figyeljétek meg, milyen diszkréten fogják egymás kezét. Mindketten kifejezetten jól öltözöttek, különösen a férfi viselete nem való egy kiránduláshoz. A nő kezében lévő virágcsokrok vásárolt darabok, nem pedig egy erdei mezőn ötletszerűen összegyűjtött csokrok. A férfi érzelmeinek hevességét, az udvarlás intenzitását mutatja, kényelmetlenül sok virág van a nő kezében. Kényelmetlenül sok a kiránduláshoz képest.
