Az alábbiakban a MÁV ismeretlen vezetőjének beszámolóját olvashatjátok arról. mi történt a forradalom napjaiban a vezérigazgatóságon. Az aláírás és dátum nélküli dokumentum a forradalmat követő megtorlás idején keletkezett. Egy az eseményeket bagatelizáló, emberséges és józan hangvételű doksival van dolgunk. Írója rendes ember volt.
"A Vasúti Főosztályon már október 23-át megelőzően lehetett hallani olyan dolgokat, amelyek segítették az ellenforradalom kibontakozását. Rendszeresen érkeztek a hírek a Petőfi-köri vitákról, melyen több vasutas dolgozó is résztvett. A Főosztályon a legolvasottabb újság az Irodalmi Újság volt ebben az időben. Ezek az események a Pártbizottságra is hatással voltak annyira, hogy egyes vezetőségi tag a korábban politikai okok miatt eltávolítottak, illetve bírói úton elítéltek védelmére kelve, támadták a vasút vezetőit és követelték említettek vizsgálat nélküli rehabilitálását. Egyesek addig mentek, hogy ilyeneket törvényellenesen szolgálatba is állítottak. Ilyen előzmények után szinte csodálkozni lehet azon, hogy a Vasúti Főosztályon viszonylag simán vonult végig az ellenforradalom.
1956. október 23-án délután Bebrits volt miniszter értesítette a Főosztály vezetőit, hogy rendkívüli minisztertanácsi ülés után az “Események” miatt megbeszélést tart és maradjunk a helyünkön. Körülbelül 6 órakor érkezett a miniszter, amikor a tömeg már hömpölygött az uccán (sic!) és a jelszavakból következtetni lehetett, hogy itt nem egyszerű tüntetésről van szó. Erre figyelmeztettük Bebrits elvtársat. Ő erre azonban azt felelte, hogy nem kell ezt olyan komolyan venni, egy-két puskalövés és a tömeg eltűnik, mindenki hazamegy, a Szabad Nép majd holnap mindent tisztáz. Ennek ellenére mi mégis olyan határozatot hoztunk, hogy éjjel-nappal felváltva bentmaradunk. Elrendeltük a fokozott ügyeleti szolgálatot.
Az ellenforradalom kibontakozása következtében a vezetés mind nehezebbé és nehezebbé vált. A fegyelem kezdett meglazulni. A Fővárosban és vidéken megalakultak a különböző Forradalmi Bizottságok és Munkástanácsok. Sok helyen eltávolították a régi vezetőket. A vasút felső vezetői változatlanul a helyükön maradtak és igyekeztek a körülményekhez képest ellátni feladatukat, azonban a külszolgálat Bebrits ellenes hangulata, az egyes gócokon és megyékben kialakult különböző bizottságok nem akartak szóba állni a vasút vezetőivel, s a vasutasság is vonakodva hajtotta végre a kiadott rendelkezéseket. Táviratok özönei érkeztek, amiben követelték Bebrits miniszter eltávolítását és a Forradalmi Bizottság megalakítását. Az események hatására október 28-án Csanádi György vezérigazgató, Végh Alfonz a Pártbizottság titkára, Vasecz Antal szakszervezeti megbízott értekezletet hívtak össze, amelyen úgy határoztak, hogy a Főosztályon is megalakítják a Munkástanácsot. A bizottság elnökének Kamuti Jenő, tagjainak Vasecz Antal, Sárkány Károlyné, Martinovich István, Kökényessy Zoltán, Szabó Ferenc, Szilágyi Lászlót választották meg. A Munkástanács Előkészítő Bizottság megválasztásán jelen voltak: Pataky Sándor, Kósa Pál, Csányi Erzsébet, Szabó Imre, Martinovich István, Csanádi György, Nagy Károly, Végh Alfonz, Bosnyák Jenőné, Vasecz Antal, Tóth Béla, Soltész József, Szabó Ferenc, Szilágyi László, Farkas Zsigmond, Tóth Péter.
A határozatt alapján a Vasúti Főosztályon az ideiglenes Munkástanács 1956. október 29-én kezdte meg működését. Gyér látogatottságánál fogva lényegileg semmi érdemleges intézkedést nem hozott, nem is hozhatott mást, mint a vasút vezetői, mert az együttműködés teljes mértékben biztosítva volt, sőt sok esetben a szakvonali vezetés nagyobb engedményeket tett, mint az Ideiglenes Munkástanács. A szakvonali vezetés igaz, hogy kényszerhelyzetben, de tudomásul vette a különböző pártok megalakulását és engedélyezte működését a Főosztályon. Ugyancsak már a Forradalmi Bizottság megalakulása előtt kb. 25-26-án hozzájárult egyes vezetők leváltásához és a vörös csillag eltávolításához.
(...)
Az Ideiglenes Munkástanács első értekezlete, melyet 29-én tartott, lényegében a Forradalmi Tanács megválasztásával foglalkozott és olyan határozatot hozott, hogy minden szakosztály létszámához mérten 2-3 tagot válasszon a bizottságba. Foglalkozott továbbá a beérkezett táviratokban foglaltakkal és a következő értesítést küldte az igazgatóságoknak:
Távirat. Igazgatóság útján valamennyi vasúti Munkástanácsnak!
A Vasúti Főosztály közli az igazgatóságok útján valamennyi szolgálati hely vasúti Munkástanácsával, hogy a Vasúti Főosztály Ideiglenes Munkástanácsa megalakult. Egyidejűleg értesíti nevezett Munkástanácsot, hogy Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter az ügyek vitelét megszüntette, hivatali helyiségét elhagyta és a kormánynál a lemondását benyújtotta. A Vasúti Főosztály Ideiglenes Munkástanácsa felkéri a Munkástanácsokat, hogy a fentieket a legalkalmasabb módon hozza a dolgozók tudomására.
Budapest, 1956. október 29-én. Vasúti Főosztály Ideiglenes Munkástanácsa.
Október 30-án az Ideiglenes Forradalmi Bizottság emlékezetem szerint a tagság kiegészítésével és a káderanyagok kiosztásának problémáival foglalkozott. Miután a jelenlévők nem tudtak megállapodni a káderanyagokra vonatkozóan, olyan határozatot hoztak, hogy megbízhatóan zárják el és ebben a kérdésben csak akkor döntenek, ha az Állandó Forradalmi Bizottság megalakul. A választás előfeltételeiként abban állapodtak meg, hogy csak azok a tagok tekinthetők állandónak, akiket a dolgozók 2/3-a jelenlétében választottak meg.
Október 31-én már javában dühöngött az ellenforradalom és mindenünnen a Forradalmi Bizottságt keresték és támadták amiatt, hogy semmi intézkedést nem hoz, még azokat a rendelkezéseket sem hajtja végre, amelyek az újságokban megjelentek. Példaként említették, hogy mennyivel aktívabbak a külszolgálati és vidéki Forradalmi Bizottságok. Ezt az állapotot méltán tükrözi a KPM. Forradalmi Bizottságának mellékelt Kiadványa és a MÁV Szombathelyi Igazgatóság Munkás Tanácsának ugyancsak mellékelt programja. Nagy nyomás nehezedett a Forradalmi Bizottságra. Követelték az 1945. április 4. után politikai okokból fegyelmi úton, vagy egyéb módon elbocsájtott dolgozók visszavételét. Küldöttségek és egyes személyek hangulatot keltve követelték az azonnali munkába állításukat, kártalanításukat és teljes rehabilitációjukat, hivatkozva a kormány ezirányban tett intézkedésére.
A Bizottság azonban olyan határozatot hozott, hogy csak az 1953. március 25-én és 26-án őrizetbe vett vasutas dolgozókat lehet szolgálatba állítani jelentkezésük esetén, mert ezen személyeket nagyrészt már korábban visszavették a vasúthoz és a többi ügye is felülvizsgálat alatt volt. A többieket és a miniszteri rendelkezés alapján elbocsájtott dolgozók ügyét erre a célra alakítandó Bizottság elé utalta azzal, hogy ezek a szervek egyénileg vizsgálják ki az elbocsájtás körülményeit.
Több felől érkezett hír egyéni túlkapásokról, egyes személyek eltávolításáról, sőt a Főosztályon is voltak ilyen hangok, hogy váltsanak le egyes vezetőket. A túlkapások megfékezésére hozta a Forradalmi Bizottság azt a határozatot, hogy a vezető beosztások betöltését és az ilyen beosztásban dolgozó személyek leváltását magának tartja fenn.
A vörös csillag eltávolítására azon megfontolás alapján adott ki rendelkezést a Forradalmi Bizottság, hogy megakadályozza azt, hogy esetleges ellenállókat az ellenforradalmárok agyonlőjjenek (Sic!) és az épületet megrongálják, mert időközben arról érkeztek hírek, hogy ahol ellenállást tanusítanak, vagy ellentálltak, az ellenforradalmárok azokat agyonlőtték. Egyébként ebben az időben a legtöbb helyről hasonló megfontolások alapján már korábban eltávolították, illetve leszedték a vörös csillagokat.
Az elvtárs szó használatának eltörlésénél szintén hasonló megfontolások vezették a Bizottságot. A VII. kerületben az ellenforradalmárok már igazoltatták a legtöbb személyt és akiknél pártkönyvet találtak, megfenyegették, a tagkönyvüket elvették és elégették. Az elvtárs szó használata abban az időben sok esetben vezetett atrocitásokhoz.
A Forradalmi Bizottság rádiófelhívást intézett a vasutas dolgozókhoz, melyben kérte, hogy higgadt megfontolással végezzék a reájuk bízott nehéz feladatokat és mielőbb vegyék fel a munkát.
A XI. Főosztály kezdeményezésére a Politikai Főosztály a XI. Főosztály és a Főosztályi MDP tagokból megszerveztük az épület fegyveres védelmét.
November 1-én a Forradalmi Bizottság ülésén már a véglegesen megválasztott tagok vettek részt.
A XI. Főosztály képviselője bejelentette, hogy a minisztertől kérték Jancsik Ferenc leváltását, ez meg is történt és helyette a miniszter Hersitzki Lajos ezredest bízta meg. Ezen az ülésen ismét támadták a Forradalmi Bizottságot, bábszervnek nevezték, hogy nem ad ki semmi intézkedést.
Napirend előtt Holló elvtárs szólt és kért arról döntést, hogy az üléseken mint az MDP tagja részt vehet-e, miután több párt alakult és működik az épületben. A Bizottság úgy döntött, hogy ülésein egyetlen párt képviselője se vegyen részt.
Ezen az ülésen ismét szóba került a káderanyagok szétosztása, de megint határozat született, hogy nem szabad szétosztani, hanem el kell zárni. Egyébként az egész káderanyag már össze volt dobálva és azt nem sokra lehetett volna használni. A Bizottság megerősítette a korábban hozott azon határozatát, hogy addig senkit nem válthatnak le, míg ahhoz a Forradalmi Bizottság hozzá nem járul.
A Forradalmi Bizottság egész működése alatt senkit nem váltott le.
Az 1956. november 1-én a Hivatalos Lap helyett kiadott értesítést mellékelem.
November 2-án az előző napok anyagain túlmenően elsősorban a forgalom felvételével foglalkozott a Forradalmi Bizottság. Táviratban adta ki, hogy mely vonatokat kell közlekedtetni november 3-ától. /A távirat mellékelve./
A sajtó és rádió részére szintén a mellékletben foglalt felhívást adtuk.
November 3-án a korábban hozott határozatok végrehajtását vitatta meg a Bizottság. Ujabb problémaként a közlekedési rendőrség megszüntetése merült fel, melyet az elnök megfelelő indoklással elvetett. A Hídosztály képviselője bejelentette, hogy a XI. Főosztály közvetlen adott rendelkezést különböző mozgó hídalakulatok felhasználására és kérte ezen eljárásáért megbélyegezni a XI. Főosztályt. A HM-nek ez a rendelkezése összefügg egy korábbi szóbeli kéréssel, melyben a HM azt javasolta, hogy szervezzenek műszaki alakulatokat a pályafenntartásnál, később megadandó célra. Ezt a rendelkezését a HM november 3-án írásban is közölte, azonban a 6. szakosztály nem hajtotta végre.
Az elmondottakon kívül megjegyzem, hogy a Bizottságtól függetlenül mindent elkövettünk annak megakadályozására, hogy a börtönökből és egyes munkahelyekről elengedett rabok szervezetten Budapestre jöjjenek. Egyes helyeken a vágány megbontásával, másutt egyéb adminisztratív intézkedéssel, mozdonyelvonással akadályoztuk meg utazásukat. Csak kérdésként vetem fel, mi történt volna, ha mintegy 10000 rab szervezetten ér Budapestre."
