Az első lóvasúti vonal 1868-ban érte el a Városligetet. A pálya végpontja a mai Dózsa György út és a Városligeti fasor találkozásánál volt. A lóvasúti végállomás épületét 1869-ben kezdték el építeni. A végállomást multifunkcionálisra tervezték: egy olyan épületet képzeltek el, amely nemcsak az utazók, hanem a városligeti bulizók kiszolgálására (táncos rendezvények tartására alkalmas terem, kávéház és fagylaltozó) is alkalmas. Pest városa egyetértett az ötlettel és engedélyt adott: "egy legalább ezer ember számára való vendéglő" építésére, várótermekkel.

A lóvasúti indóház elkészült tervei persze jóval realistábbak voltak. Nem volt benne sem ezer ember számára alkalmas vendéglő, sem pedig fagylaltozó. Az épület a Városliget szabadidős jellegét viszont tükrözte.

Milyen volt az épület beosztása?  A középső lépcsőn belépő utasok egy központi csarnokba léptek. Ebből balra nyílt egy szolgálati helyiség, és a jegypénztár. Jobbra  voltak az illemhelyek és egy trafik. Az épület középső traktusának két oldalán egy-egy nyitott oldalú, fedett csarnok kapott helyet. Idővel az oldalsó csarnokok egy részét beépítették.

A lóvasúti végállomás helye a Városligetben

A városligeti lóvasút vágányzata és kitérői

Maga a vonal erősen szabadidős forgalmat bonyolított le: úgy érzem, nem véletlen, hogy a következő ábrázolásokon mind nyári hőségben használt nyitott vagonokat látunk.

Lóvasút a Damjanich utcában, útban a Liget felé. A képen szereplő épület helyén ma a 29-31. számú házak állnak

Élet a városligeti végállomáson. Indulásra várakozó kocsi, közvilágítás, utasok

 Ez pedig a lóvasúti vonal vége. Jobbra a Városligeti fasor kezdődik

Vannak adatok a városligeti lóvasúti vonal eseményeiről is. Őseinket az alábbiak foglalkoztatták: szemezés ismeretlen hölgyekkel a lóvasúti kocsiban,  a dohányzás tilalmának megszegése, öngyilkosság a végállomás üresen álló vagonjaiban.

Itt a vége, fuss el véle.