A szocialista Magyarországon normális ember jószántából nem olvasott közlekedéspolitikai koncepciókat. Ember volt a talpán, aki az ingerszegény szövegek formális panelmondatai közé elbújtatott lényeget kihámozta. Ez a dokumentum, amelyet szeretnék bemutatni nektek, nem ilyen. Olyan vasutasok írták, akik értettek ahhoz, amit csinálnak. A szöveg 1958-ban készült és arról szól, hogyan kellene a vasút működését korszerűsíteni Budapesten. A koncepció alkotói nem aprózták el, ötven évre (!) előre gondolkodtak.
1958-ban a három nagy budapesti pályaudvar napi utasforgalma 400-450 ezer fő. Az utasokat naponta 410 vonat hozta-vitte, de ez egyáltalán nem volt elég. A környékbeli személyvonatok túlzsúfoltak voltak, az utasok többségének nem jutott ülőhely. Több vonatot nemcsak a járműhiány miatt, hanem az állomások befogadóképessége miatt sem lehetett indítani. A zsúfoltság enyhítésére a Józsefvárosi teherpályaudvarra is beengedték a környékbeli személyvonatokat. Az 1945 után hevenyészve helyreállított Déli pályaudvar működése sem zavartalan, a nyári hónapokban a balatoni személyvonatok forgalmát alig-alig tudta biztosítani.
A személyforgalom helyzetének rendezésére az alábbiakat javasolták. A három nagy pályaudvart továbbra is fenn kell tartani és korszerűsíteni kell. A környéki forgalomban irányváltós szerelvényeket kell közlekedtetni.
A korszerűsítést a Délivel kell kezdeni. A dunántúli vonatok végállomását (kivéve a Hegyeshalmon át közlekedő nemzetközi vonatok) át kell helyezni a Délibe. A MÁV illetékesei úgy gondolták, hogy "általános elv, hogy a személyszállító vonatok végállomása a világszerte kialakult gyakorlatnak megfelelően a városigazgatási, kulturális és kereskedelmi centrumhoz minél közelebb legyen". Ezt az elvet kellene követni a Déli pályaudvar esetében is, és kizárólag a személyszállításra berendezni.
A Keleti pályaudvar és Rákos között új vágányt kell építeni és le kell választani a környéki forgalmat. A Kunszentmiklós-Budapest közötti vonatokat át kell helyezni a megépítendő Duna-parti személy pályaudvarra. Ez a pályaudvar a Boráros téren létesülne.
A Nyugati pályaudvar forgalmát a Rákos-Újszász közötti vonal kétvágányos átépítése fogja enyhíteni. Meg kell szüntetni a kocsirakományú forgalmat a Nyugatiban. A Nyugati szűk területe "a vonatforgalom szerelvénytárolási követelményeit nem tudja kielégíteni", ezért a Rákosrendezőn egy üzemi pályaudvart kell kiépíteni.
Ami pedig Kelenföldi állomást illeti, a teljes rekonstrukcióban gondolkodtak. A koncepció megfogalmazói Kelenföldhöz erősen kötődhettek. Sutba dobták az iromány tárgyszerű és hűvös stílusát, és egy hasonlattal lepték meg a döntéshozókat. Kelenföld olyan mint egy kapu, melyen keresztül "az ország nyugati és keleti részének lüktető élete a Dunán át közvetlenül kapcsolatot talál". A Kelenföldi állomás iránt elkötelezett előterjesztők nem javasolták, hogy a program itt kezdődjön. Jól tudták ugyanis, hogy a kelenföldi "példa nélküli helyzet" megoldását csak a Déli pályaudvar rendezése után lehet elkezdeni.
Az előterjesztést az Országos Tervhivatal 1961-ben elfogadta.
Itt a vége, fuss el véle.