Idén nyáron a legnagyobb hőségben - mikor remegett a levegő a délibábos országutak felett, mikor az emberek eltűntek az utcákról, az állatok az árnyékban pihegtek, és még a bogarak sem zúgtak - szóval akkor, mikor minden élő takarékoskodott az energiájával, akkor jártam én Nagykondoroson. Azóta száll vissza-vissza az eszem a kondorosi csárdára.
A kondorosi csárda története első pillantásra a betyárvilágról, a betyárok titkos búvóhelyeiről, a magyaros vendéglátásról, és a mulatozásról szól. Hiszen közismert: a kondorosi csárda ki van festve, és oda jár a cimbalmos minden este.
A csárda históriájának van azonban egy olyan aspektusa, melyet a romantikus képzetek sem tudnak feledni, és amelyik még az embert próbáló hőségben is szembeötlik. Ez pedig a csárda helye.
A kondorosi csárda jelentőségét az adta, hogy a több irányból érkező szekérutak itt futottak össze egyetlen csomópontban. Ez a térképrészlet a csárda térszerkezeti helyét ábrázolja a 18. században. Összefutó földutakkal rendelkező, nagy kiterjedésű legelőterületen járunk. A térképen szereplő gémeskutak is mutatják, igaza volt Arany Jánosnak, amikor azt írta a kondorosi csárda mellett "gulya, ménes ott delelget".
A csárda tehát egy kihagyhatatlan forgalmi csomópont közepén terpeszkedett. Aki erre jött, muszáj volt betérnie, nemcsak enni-inni és megpihenni, hanem az információgyűjtés miatt is. Biztos vagyok benne, hogy a csárdába belépő utazókat a bentiek kifaggatták: mikor indult, mit hallott, kikkel találkozott. Láttak-e zsandárokat, vándorkereskedőket, nem hoztak-e üzenetet valahonnét. Van-e eladó portékájuk? Az utazók pedig arról érdeklődtek, mi várható útjuk további szakaszáról. Járnak-e erre útonállók, szökött katonák, hallgatag idegenek? Persze az sem volt mindegy, kinek ki az ismerőse. A közös ismerősök keresése ti. a bizalomépítést szolgálta. Szerintem ez ma sincs másképp.
A facebook-ot helyettesítő kondorosi csárda működését a 19. század modernizálódó környezete természetesen jelentősen megváltoztatta. Ez a térképrészlet egy jelentős életmódbeli-környezeti váltás kezdetét mutatja. Nézzétek meg: az utak már nem egy spontán kitaposott hálózatba szerveződnek, hanem szerkesztett, mérnöki elgondolás alapján léteznek. A csárda már nem mint egy pók ül a háló közepén. A csárdát a Szarvas és Békéscsaba között utazók akár ki is hagyhatták, bár valószínűleg nem akarták.
Ez a térkép pedig már a 19. század utolsó harmadát mutatja. A csárda környéke benépesült, sőt községgé szerveződött. Minderre azért került sor, mert a szántóföldi gazdálkodáshoz helyben élő munkaerőre volt szükség. A település szögletes határai sem véletlenek, egyetlen földbirtokos parcellájából hasították ki a telkeket. És persze oda lett a csárda középponti fekvése is.
Hogyan hatott ki mindez a csárda facebook-os funkciójára? Úgy gondolom, hogy már nem az átutazók tájékozódtak itt. A csárda sokkal inkább a helyben lakók pletykaéhségét információcseréjét szolgálta, azaz a kapcsolati hálója a helybéliekre szűkült.
Itt a vége, fuss el véle.