Az alábbi festményt 2002-ben fedeztem fel a Louvre-ban, bevallom, korábban nem ismertem a képet. Jól emlékszem, hogy akkoriban erről a Vernet festményről szinte alig volt infó az interneten. Na, de jöjjön a lényeg. Miért is olyan remek ez a kép közlekedéstörténeti szempontból?

Egy 1774-es luxusberuházás: útépítés

A festményen nemcsak az útépítés különböző fázisait, hanem a munkaeszközöket is részletesen megfigyelhetjük. Látjuk a döngölőt, a csákányt, a kőfejtésnél használt éket, a kétkerekű taligát, a talicskát. Látjuk az elkészült mérföldköveket és a munkásoknak ételt-italt áruló asszonyokat is. A kép középpontjában a térdnadrágos útépítő mérnök áll, kezében mérőbotjával. Az út menti kőbányából kifejtik a követ, méretre faragják, csákánnyal előkészítik a talajt, lefektetik a kockaköveket és végül egy munkás döngöléssel egyenletesre rendezi a köveket. Hátul messze fából épített, kőemelésre használt mechanikai szerkezeteket látunk.

Érdemes megfigyelni a festményen az útpálya alapozását. Már a rómaiak is felismerték, nem elég kavicsot hányni az útra. Tartósabb pályatestet kell létrehozni, olyan formában, hogy különböző méretű kövekből több réteget fektetnek egymásra. A festményen ezzel szemben nem ezt a módszert látjuk, hanem a legdrágább, faragott kőkockákkal burkolt útépítést. Luxusberuházás ez, a javából!

Itt a vége, fuss el véle.