Egy terítőt szeretnék bemutatni nektek. A terítőt egy éles szemű ózdi tanárnő fedezte fel, neki köszönhetjük, hogy ez a darab megmenekült nemcsak a képletes, hanem nagyon is valóságos pusztulásból. A történet részleteit nem ismerem, egy anyós-meny viszály húzódik a terítő sorsa mögött. Na de jöjjön, a lényeg! Miért érdekes ez a terítő? Engem mellbe vágott a terítőben megtestesülő információ.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a terítő egy iskolázatlan parasztasszony alkotása. A terítő alapanyaga kézi szövésű lenvászon, vélhetőleg a kelengyéjéből származott. Úgy gondolom, hogy az elemit a második világháború előtt járhatta ki, a felirat stílusa, a betűformák ezt sugallják. Az asszony környezete hasonlóképpen tanulatlan volt, hiszen a családtagok nem figyelmeztették a hibákra.

De vajon ez a helyesírási hibáktól hemzsegő felirat azt is jelenti, hogy buta volt az alkotó? A legkevésbé sem. És erre több bizonyíték is létezik. Nézzétek meg a terítőben megtestesülő tervezőmunkát, a minta színvilágát, és a kivitelezés magas színvonalát. Ez nem egy olyan darab, amelyet rutinból elkészít egy dolgos asszony, hogy addigi is járjon a keze, miközben a Szabó családot hallgatja a Kossuth rádióban. Ez egy olyan darab, amelyben  a hitét vallja meg egy asszony. Érzelmeit fejezi ki az alkotás szépségével. Művészet ez is, nem is az utolsó.