Az alábbi terv 1905-ben készült egy ötletpályázatra. A tervező az Építészettörténeti Múzeumnak egy 150 méter hosszú, három oldalszárnyból álló, az oldalszárnyakat egy központi kupolacsarnokkal összekötő palotát álmodott meg.
A három oldalszárny a egyetemes építészettörténet három korszakáé (ókor, középkor és a reneszánsz) lett volna. Hát ez szép.... de mégis mi a túrót akartak volna kiállítani az őseink? Nos, a korszakban még mindig kedvelték a gipszöntvényeket. Gipszmásolatok és gipszminták gyűjteménye lett volna ezekben az impozáns termekben.
A gipszmásolatok készítése és kiállításának ötlete még a tömegturizmus, színes fényképezés és mozgóképek feltalálása előtti korszakból származik. Igazi közművelődési elképzelés volt, hogy azok is láthassák a legértékesebb műalkotásokat, akik nem jutnak el messzi Itáliába, vagy Görögországba. Én életemben ilyesmit először a British Museum-ban láttam, egy nagy-nagy csarnok tele volt életnagyságú gipszmásolatokkal világhírű szobrokról, reneszánsz kúttal, templomajtóval. Rettentő érdekes volt, és nagyon-nagyon eltért mindattól, amit ma egy múzeumtól várunk.
Tanulság? Az nincsen.
