1949-ben vagyunk, a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a Magyar Dolgozók Pártjáé. A politikai repressziót ugyan már sokan megtapasztalhatták, de a Rákosi-rendszer lényegét népünk még még nem ismerte fel.
Októberben a Vasutasok Szakszervezetében megrendezik a soros fejtágítót, melyen Gáspár Sándor főtitkár (aki nem azonos ezzel a politikussal: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gáspár_Sándor_(politikus) beszámol a legfrissebb élményeiről. Mondandóját azzal a botránnyal kezdte, hogy nemrégiben egy MÁV-os rendezvényen elszavalták a Vén cigányt. Mi volt a baj Vörösmarty költeményével? Nos, a verset a párt destruktívnak (és persze áthallásosnak) tartotta, mert ilyen sorok vannak benne: "Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot".
De a java, csak ez után következett. Gondok vannak Mátraházán.
Meztelen szobor áll a vasutasok nyaralójának kertjében, ráadásul "senkinek sem volt kifogása a meztelen szobor ellen, ami már a múlté, nekünk nem kell ilyen szimbólumunk."
Sőt, az üdülőben oltár is volt, ezt sem jelentette senki, és "senkinek sem jutott eszébe, hogy vörös sarkot vagy Lenin sarkot csináljanak".
Mi hát a teendő? A főtitkár szerint "a reakció nem likvidálja az osztályharcot, tehát nekünk sem szabad likvidálni." És ez, így is történt.
Itt a vége, fuss el véle.
