Az Arany Sas szálloda a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán állt egykoron, ott ahol később az Országos Kaszinó (a szocializmusban a Szovjet Kultúra Háza) működött. Az alábbi, 1857. októberéből származó számla egy háromnapos pesti tartózkodás egyetlen emléke. Az ismeretlen utazó nem saját fogattal, hanem valószínűleg vasúton, vagy gőzhajón jött a városba. Nem a szállodában étkezett, nyilván ügyes-bajos dolgait intézte.

Miért érdekes ez a számla? Mert világosan látszik, hogy a szobaár nem tartalmazta sem a fűtést, sem pedig a világítást. Sőt, a fogadó házicselédjeinek szolgálataiért is külön kellett fizetni. Érdekes az istálló és a kocsiszín használatáért felszámítható tételek listája is. Az Arany Sasnak hatalmas kocsiszíne és istállója volt.  Mindez különösen fontos lehetett a vidéki kereskedőknek, akik az áruval megrakott fogataikat szemmel tudták tartani.

Az Arany Sas igazi magyaros konyhát vivő, igen kedvelt, mintegy 20 hálószobás szálloda. Petőfi innét hozatta az ebédet Dohány utcai lakására. Jókai is rendszeres vendége volt. 1858-ban itt kezdte meg vendéglátós karrierjét a fiatal Gundel János borfiúként. Bizonyíték van arra is, hogy 1861-ben Madách Imre megszállt itt.

 A szálloda étterme Bernáth Gáspár író-humorista székhelye volt - ma úgy mondanánk, hogy stand-up komédia volt a műfaja - aki a leírások szerint minden nap ide járt ebédelni, de sohasem fizetett. A mulatságos történetekből ki nem fogyó, "szellemének csapongó szökkenéseit" élvező hallgatósága, jó barátai, és a szálló "kedvelt vendéglőse, az öreg Wimmer" tartották el.  Wimmer aláírását a számlán láthatjátok. Sokan csak azért keresték fel a vendéglőt, hogy a vicceit és mondásait meghallgassák. Halálakor a Vasárnapi Újság is megemlékezett róla, de ami az élceit illeti, hát azok bizony mai szemmel nézve rettentőek: „Egy vékony hangú színházi énekesnőre azt mondta egyszer, hogy a hangját megfogta egy szabólegény a karzaton s nadrágot varrt vele. Egy nagy orrú emberre pedig azt, hogy annak nem kell Lánchíd, átnyújtja az orrát a Dunán s azzal Pestről kényelmesen átsétálhat rajta Budára.”

Az Arany Sast még Mikszáth is szerepeltette a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében. Talán emlékeztek a sztorira, amikor Tóth Mihály találkozik nagyvilági barátjával Velkovics Gyurival. A jelenet arról szól, hogy az ellenszenvesen viselkedő és pénztelen Velkovics mindent kifogásol az Arany Sasban, "lehetetlen nevű ételeket" követel, és a francia és rajnai borok között válogat.

A szálloda sorsát az Erzsébet híd megnyitását megelőző, a belváros utcaszerkezetét is átalakító városrendezés pecsételte meg. Az épület útjában állt a Kossuth Lajos utca kiszélesítésének, melyről egy jó képet itt találhattok:

 http://timelord.blog.hu/2011/12/11/varosrendezes_az_astorianal

 Itt a vége, fuss el véle.