A 19. századi magyar sajtóban New York izgalmas, és rettentő modern városként jelent meg. Olyan város, amelynek nevéről még az írni-olvasni nem tudók is hallottak - ha máshonnét nem kivándorolt rokonaiktól - bár a nevét helyesen kiejteni nem tudták (Nevjork, Neviork).  "Köztudomású, hogy a New York-i kikötő a legszebb a világon. (...) Nemsokára Fort Lafayette és Fort Richmond közelébe érkeztünk, mely erősségpár az öbölszorost két partról uralván, leghatalmasabb az egész köztársaság területén (...)

"ily mulattató zagyva népsokaságot még ritkán láttam életemben, száz és száz ember egyszerre kiabálta megbízásait, vagy Isten veledjét, egyik sírt, a másik zokogott, a harmadik bőgött, a negyedik ordított, az ötödik kacagott. Sok száz könnyes zsebkendő lobogott a fejek fölött vagy kalapok közt, s számos narancs hajíttatott be a gyermekeknek vagy kedveseknek útra valóul (...) Nyugtalanabb halandókat lámpával sem lehetne összekeresni, mint amilyenek egy amerikai gőzös utasai az első napon. Mindenki helyet keres, mit megtalálni nem képes, s mindig olyat kíván, mit nem kaphat."

"Budapest a maga aránylag szerény viszonyaival még nem jutott túl a lóvonatú közúti vaspályán, de London és New York már gőzmozdonyú vasutakkal bírnak bent a városban. (...) Az utca fölötti vaspálya Gilbert találmánya szerint kovácsolt vasból készült, hatalmas oszlopokon nyugszik (...) nem lévén szükséges a vonal számára földet kisajátítani."

A 6. utcai gőzvasút "a rendes utcai forgalmat egyáltalán nem zavarja, a régi lóvonatú vaspálya a kocsik és terhes szekerek szabadon járhatnak".