A 19. században a vasúti kalauzok megbecsülése, társadalmi elismertsége furcsa sajátosságokat mutat. A fizetési rangsorban a kalauzok meglehetősen alul álltak, viszont ez volt az egyetlen borravalós vasúti állás. A rendszeres borravalót persze nem minden kalauz tudta elérni, mindehhez az is kellett, hogy nagy távolságú, első osztályú kocsikkal is közlekedő személyvonatokra osszák be őket.

De miért fizettek az utasok borravalót a kalauznak? Az utasok helyének kijelölése - ki melyik kupéban, kivel összezárva utazik - a kalauzok feladata volt. Az utasok önkényes beszállását a kalauzok azzal is igyekeztek ellehetetleníteni, hogy az üres utasfülkéket lezárva tartották.  Az utasok tehát nem tudtak akárhová letelepedni. A helykijelölés mellett a kalauzok az első osztályú utasok kisebb kéréseit is igyekeztek teljesíteni, friss napilapot, vagy innivalót szereztek, és összehozták a kártyázni vágyókat. Mindezt pedig az utasok honorálták.

Persze a kalauzokat érte a legnagyobb stressz is, mert őket sújtotta az utazók dühe, és őrájuk panaszkodott írásban és szóban a tisztelt utas. A korszak utaspanaszai leginkább a hangnemet kifogásolták. 1901-ből maradt ránk az alábbi, tipikus panasz: "Temesvárra utaztam éjjel. Természetes, hogy ilyen hosszú utat nem lehet ülve megtenni, követeltem udvariasan a kalauztól, hogy adjon nekem olyan kocsiszakaszt, ahol kényelmesen lefekhetem. Mit válaszolt erre az állam szolgája? Azt, hogy béreljek ki egy kocsiszakaszt! Ez az udvariatlan hang, s kalauz jogtalan fellépése indít engem, az adófizető polgárt arra, hogy megtorlást kérjek!"

A kalauzokra a sajtó is felfigyelt. 1885-ben, az egyik élclapban megalkották a magyar vasúti kalauz karikatúráját.  A kalauzt Pokrócz Ádámnak nevezték el. A pokróc utalás a modorbéli hiányosságokra. Pokrócz Ádám testes, alacsony, gyűrött nagykabátot viselő, ápolatlan benyomást keltő alakját az újságolvasók csakhamar megkedvelték. Pokrócz Ádám a karikatúrák és történetek passzív résztvevője. Az a feladata, hogy kommentálja az eseményeket, ezen felül siratja az elveszett “magyar virtust”, szidja a vasút-igazgatóságokat, leszólja a politikusokat, lenézi az utasokat, pénzéhes, időként korlátolt, máskor éles eszű. Szembeszökő jellegzetessége német-magyar keveréknyelve.