A sajtószabadságról viccet csinálni? Nehéz ügy.  A közéleti eseményekre reflektáló 19-20. századi magyar élclapok inkább csak ízlelgették a sajtószabadságos témákat, de igazán átütő poénokat nem tudtak kihozni belőle. Az a benyomásom, mintha a sajtószabadság veszélyeztetettségének árnyékában az írók és karikaturisták elveszítették volna vitriolos eszköztárukat. De jöjjenek inkább a képek.

Az alábbi versrészlet 1869-ben jelent meg a Bolond Miska költeményei című kötetben. Humoros? Nem. Sokkal inkább olyan, mint amikor az udvari bolond szemébe vágja a királyának azt az igazságot, amit mindenki gondol, de amiről senki sem beszél.

A következő 1897-es kép a sajtószabadságért harcoló Mikszáth Kálmánról készült.

A főszerkesztő Mikszáth a sajtószabadságot egy tintától (vértől?) csöpögő, puskatusra erősített tollheggyel védi. 

A fürdővíz és a gyerek közismert példázatát aktualizálta a következő 1924-es karikatúra. A rajz arra figyelmezteti az igazságügyi minisztert, hogy az elképzelései nemcsak a demagóg sajtótermékeket veszélyeztetik, hanem a sajtószabadságot is.

Legvégére hagytam a legjobb sajtószabadságos karikatúrát. A rajz 1946-ban jelent meg. A rajz remek példája a kettős értelmezésnek. A kommunista kultúrpolitikus Révay József a sajtószabadságért küzd, úgy, hogy megtámadja a nem kommunista sajtót. Ez a jelenet attól kap új értelmezést, hogy Révayt  a téveszméivel küzdő, zavart elméjű Don Quijote szerepében ábrázolja.

 Itt a vége, fuss el véle.