Milyen rendesek voltak a bécsi piacosok, magyarul írták ki a banánt :)

bio

Az 1962-es Csudapest c. filmben (mi egyébként önmagában is megér egy misét, érdekes musical/revü-szerű, zenés/táncos filmes próbálkozás volt, szerintem kötelező darab a retróhíveknek: videotar.mtv.hu/Videok/2013/02/28/22/Csudapest.aspx ) van a vörös Kabosnak egy jelenete, amiben a fiának rendel egy étteremben egy banánt, a gyereknek nem ízlik, az apuka meg ezen felháborodik, mert miazmár, hogy egy ilyen ritka és drága gyümölcs nem ízlik a gyereknek? Leírva nem olyan jó, látva sokkal poénosabb. A jelenet a filmben 58:00-nál látató.

bio

Nem értem a mai napig,hogy a cocializmusnak milyen konkrét baja volt a banánnal,hogy csak pult alól lehetett kapni?

Lehet esetleg egy másik eredete is a szólásnak... Az alábbi viccel világítanám meg:
Két hajótörött nő beszélget a trópusi lakatlan szigeten:
-- Igazán jöhetne már egy hajótörött férfi is !
-- Igen, már én is unom a banánt !

Emlék, 70'-es évek közepe:
Haladt a 32-es csuklós busz a Hungárián, mikor a Thököly sarki zöldségesnél a buszvezető észrevette, hogy banánt árulnak.
Kiszólt az utasoknak, és állt be a sorba a buszon utazók többségével.
...s csak utána ment a busz tovább.

...más: öcsém 4 éves koráig nem volt hajlandó megenni a banánt. Mi meg, mivel igen ritka portéka volt, játszottuk a mártírt, hogy azt a vackot eltüntetjük, nehogy lebukjon ezzel és megsértse a rokonságot.
...csak aztán akkor valamely rokonnak sikerült megetetnie vel, onnantól már hiába volt minden hősiességünk..;)

...egyébként: a karikatúránál "viccesebb" volt a valóság, mert ritka volt az ilyen utcai árus. Jellemzőbb volt, hogy az akkoriban a boltok 2/3-át elérő raktárterében árulták, és ott volt ilyen sor a tátongó eladótérrel szemben,...csókosokból.

@Jóképességű Takarítónő:
Nyugati reláció, ha még mond valamit neked ez a fogalom.;)

Ez óriási! Köszi a posztot! :-))
Gyerekként kivételezett voltam, mert a Belker minisztérium büféjében lehetett banánt kapni, így az iskolatársak nagyot néztek amikor banánt vittem tízóraira.

@Jóképességű Takarítónő: Nem éltél a 60-as években. A csoki is ritkaság volt.

@belekotty:
Meg a sör, az unikum, a pacal ... és még lehetne sorolni az éppen aktuális hiánycikkeket.

...nem véletlen volt sokkal nagyobb a raktári rész a boltokban!;))

(S a vicc: ezek még csak nem is voltak nyugati relációsok, így nem a valutahiány miatt voltak hiánycikkek, csak elqrták az 5 éves tervet.;)

70-es évek. Amikor édesapám meghalt, nagybátyámék magukhoz vettek pár hónapra falura. Az ottani óvodában ért a Mikulás ünnepség. Az én Mikulás-csomagomban, egyedüliként volt pluszba egy banán is.
Istenem, mennyire nem kellett az a banán!

@Jóképességű Takarítónő: a konkrét baj: Dollárért lehetett venni. Az meg nem volt - legalábbis nem jutott erre. Rubelért iraki datolyát lehetett venni, meg izraeli fügét - az volt is rogyásig.

@konrada: a boltok nagyobb területű raktárai a más alapokra helyezett gazdálkodás következményei - nem volt mindennap áruszállítás, a BELKER, meg mittomén milyen raktárból heti, havi feltöltés volt, többet készleteztek az üzletek.

Egyébként két orosz ( na jó, szovjet) laktanya között laktam, bejáratos voltam a tiszti kantinba, ahol banán, narancs és téliszalámi mindig volt, méghozzá olcsóbban, mint a közértekben.

@Jóképességű Takarítónő:

Keményvalutás volt.

@Szűcslaci:

"Rubelért iraki datolyát lehetett venni, meg izraeli fügét - az volt is rogyásig."

Ezt kizártnak tartom.

@belekotty: Volt a fenét!
Még a macisajt is csokiból volt!Miről zagyválsz?:)

@Szűcslaci:

Izraellel sem nagyon kereskedtünk akkoriban, mivel a szoci tábor mindig is Jasszer Arafattal dörgölőzött.

70-es években voltam gyerek. itt vidéken az ún. DÉLKER boltokban lehetett banánt kapni karácsony táján, szigorúan pult alól...

Nagyjából a 60-évek közepe vége óta vált szokássá, hogy karácsony tájékán, megjelent a boltokban a banán és a narancs.Valahol olvastam, hogy mindig egy politikai döntés eredménye volt, hogy éppen melyik szegény afrikai országot támogatjuk azzal, hogy tőlük vásároljuk meg az aktuális (karácsonyi)banánszállítmányt kőkemény dollárárt persze)

Megállítja a rendőr az öreg székelyt:
– Jó napot! Mit visz maga ezen a szekéren?
– Hát Banánlét!
– Az meg micsoda? Megkóstolhatom?
– Hát persze!
(Kutty-kutty...) – Dehát ez olyan mint a lóhúgy!!
– Tudom! No Gyí Banán, gyí!

@maxval, a gondolkodni igyekvő bircа: nálunk a hatvanas évek közepe-vége a füge - mindig penészes-avas - jegyében zajlott. A datolyát mindenki utálta, ezért azt nem vettük, de a füge a mindennapjaink része volt. A mai napig utálom, pedig azóta már megkóstoltam a nem-penészes változatát is.

Annó mivel ezen gyümölcsök többségét csak valutáért lehetett beszerezni, ezért korlátozott volt az elérhetőségük. Narancsot csak a téli gyümölcs, és vitamninhiány miatt lehetett kapni, de csak ősztől tavaszig. (Azért azt érdemes megjegyezni, hogy a narancsszezon is ilyenkor van a mediterrán országokban.) Banánt csak messzebbről lehetett hozni, ezért ritkább volt, a többi déligyümölcsről meg nem is hallotunk. Fogalmunk sem volt arról, hogy mi a papaja. A mangóról hallottam már akkor is, na meg volt ilyen aromájú üdítő.
Volt még iraki datolya (az arab országokkal jó viszonyban voltunk), na meg néha volt füge is. Igaz, az idehaza is termett minimális mennyiségben. (Pécs környékén.)

Ez a kifejezés az 1959-es - eléggé érdekes - fordítású A félelem bére című könyvben már szerepel.
(márhogy az unod a banánt)