Az alábbi, 1865-ből származó karikatúrasorozat arra a máig létező előítéletre épül, mely szerint a honfitársaink  öltözékéből politikai nézeteikre, habitusára is következtetünk. Ezt figurázza ki Jankó János az alábbi rajzokban. A Kossuth-szakállas "mindent váró magyar" tollas kalapjával a kompromisszumot nem kötő, függetlenségpárti nemest testesíti meg. Érdemes megfigyelni, milyen óriási az ellentét a mindent és a semmit sem váró magyar alakja között. Gyilkos erejű telitalálat az önmagát a nemzet szíveként azonosító léha lóversenyező (?) aranyifjú alakja. Ironikus módon a "nemzet szíve" és a "mitsem váró magyar" közötti különbség viszont meglepően csekély. Jankó talán ezzel azt akarta sugalmazni: elhanyagolható a kettejük közötti mentalitásbeli különbség.  A "negyvenhetes magyar" németes fejfedőjében, zsinóros kabátjában számomra a városlakó - kettős identitású - polgárságot testesíti meg. A "vízözön előtti magyar" természetesen vízözön előtti fejfedőt (kalpag) hord és a reformkori táblabírók haladásellenes világát tükrözi.