Timelord

A 19. századi sajtó egyik nagy találmánya az illusztráció. A lapok szerkesztőségének oszlopos tagjai voltak a rajzolók. Az igényesen illusztrált hetilapok Európa szerte ontották a képeket. A 19. század második felében a szerkesztőségek a fényképeket az illusztrációk forrásaként használták. A nyomdatechnika ugyanis még nem tette lehetővé, hogy a fotókat jó minőségben (és olcsón) sokszorosítsák. A szerkesztőségi rajzolóknak az volt a feladata, hogy az eseményekről, helyszínekről, emberekről beszerzett fényképeket metszetekké alakítsák át. Időnként – nem túl sűrűn – rábukkanok azokra a fényképekre, amelyekből a metszetek készültek.

 Klösz György fényképe a városligeti hídról és a millenniumi kiállítás megtekintésére igyekvő, illetve a kiállításról távozó emberekről 1896-ban.

A tonhal halászat adriai módszerét alig tíz éve ismertem meg a trieszti tengerészeti múzeumban. Azóta kattan rá a szemem és a figyelmem az ezzel összefüggő ábrázolásokra. Előjáróban még annyit: a 19. századi leírásokban a tonhal halászat már szélsőséges jelzőket kapott. Egyes szerzők a tonhalak „kivégzéséről” írtak, mások a „legjövedelmezőbb és legkellemesebb” halászmunkát hangsúlyozták.

A tömegesen vonuló tonhalak becserkészésére a vízpart szikláiba mélyesztett, lépcsős, figyelő árbocok  szolgáltak.

Ma jelentették be, hogy a belföldi vonatokon többé nem lesznek étkezőkocsik. Anno a kényelmes vasúti utazás velejárója volt a kulturált étkezés lehetősége. A 19. században az étkezőkocsik igen-igen fontos civilizatórikus szolgáltatást nyújtottak.

Az étkezőkocsik hazai históriája 1885-ben kezdődött el. Ebben az évben a Wagons Lits társaság kilenc étkezőkocsit állított forgalomba. Az első világháború után a Wagons Lits helyébe lépett a Mitropa. A második világháború után pedig  Utasellátós korszak következett. Az étkezőkocsikban eleinte nem főztek, hanem a közbenső állomásokon vették fel az ételeket.  Az étkezőkocsikon állandó étrend volt.  

Az étkezőkocsi amerikai találmány.