A legelső magyarországi társasutazást 1862-ben szervezték meg. Ez a kirándulás nem elsősége, sokkal inkább azért érdekes, mert az út a hazafias érzelmek, és a hazaszeretet nyilvános és spontán kifejezésének eszközévé vált. Miért történt mindez? Mert olyan volt a hazai közhangulat, hogy a politikai jelentőséggel elvileg nem bíró, privát és társadalmi események is mögöttes jelentőséget nyertek.
De nézzük a részleteket.
A négynapos trieszti kirándulásra mintegy 1200 embert vitt el Budáról a Déli Vasút két különvonata. A szerelvények több ezer lelkes fővárosi ünneplése közepette gördültek ki a budai indóházból. Az éjszaka ellenére a vonatokat Nagykanizsáig fáklyákkal és zenével várták a helybéliek.
Az utasok minden állomáson lelkesen viszonozták az üdvözléseket. Az éjszaka nem várt eseményt is hozott: az egyik különvonat mozdonya két, pályára tévedt lovat elütött. Pragerhofban éppen egy századnyi huszár állt a pálya mellett, amikor befutott a különvonat. A magyar fiatalok lelkesen kiugráltak a kocsikból és a huszárok nyakába borultak.
Leibachban (ma: Ljubljana) az utasok „gyarló ebédet” kaptak, és „túlérzékeny hazánkfiainak zokon esett a rögtön fizetés követelése”. Őseink ebben az eljárásban egy sértő feltételezést (a fizetés nélküli meglógás vélelmét) látták.
A Triesztbe megérkező szerelvényeket rengetegen várták, a magyar vendégek „tömör sorfalak közt” jutottak el a vendéglőkbe és magánszállásaikra.
Visszafelé az út hasonlóképpen zajlott le, Nagykanizsán és Székesfehérvárott zenével és nemzeti lobogóval fogadták a hazatérőket, sőt egyes zászlókon az 1848 felirat is szerepelt. A budai indóházban a tömeg a rossz idő ellenére órákon át várakozott a késve érkezőkre. A korabeli sajtótudósítások megjegyezték, hogy a társasutazás résztvevői narancsot hoztak ajándékba és senki sem bánta meg a részvételt.
Az első magyar társasutazás nemcsak a résztvevőknek volt feledhetetlen élmény, de a szervezőknek is meghozta az anyagi hasznot. Az úti program ötletgazdája és legfőbb szervezője Hollán Ernő, a kiegyezés utáni magyar vasútpolitika kimagasló egyénisége, a Magyar Mérnök Egylet alapítója volt.
Néhány év múlva hasonló társas kirándulásokat szerveztek, bővülő úti célokkal.
Az első társasút varázsát azonban már nem sikerült újból megidézni.
Itt a vége, fuss el véle.
