A MÁV reprezentatív királyi sátra 1897-ben készült el. A magyaros motívumokkal gazdagon díszített díszsátor nem sátorra, sokkal inkább egy pavilonra hasonlított: 12 méter széles és 15 méter magas építmény volt, falai függőlegesek, alaprajza nyolcszögletű. Az építmény két, egymástól független ponyvából állt. Az alsó, fakeretekbe feszített vízhatlan ponyva adta ki a sátor tényleges szerkezetét. A vízhatlan ponyvára húzták rá a felső, mezői (helyesen: magyaros, köszönet méhészborznak) hímzéssel díszített második vászonréteget. A tetővászon oldalaira került a magyar motívumokkal díszített országcímer és a szárnyaskerék. Az oldalfalak felső részébe a MÁV monogramját hímezték. A sátor csúcsát egy két méter magas kupola képezte, melyből 8 méter magas zászlórúd nyúlt a magasba.
A tatai vasútállomáson felállított díszsátor 1897-ben. Tatán 1897-ben hadgyakorlatot rendeztek, amelyen Ferenc József mellett II. Vilmos német császár is megjelent.
A sátor belsejében a padlót szőnyeggel borították. A bútorzat körtefából készült, gazdagon faragott, részben aranyozott volt.
Mi volt az építmény funkciója, mire használta a király? Érdekes módon az udvari sátor használatáról nincsenek adatok. Mindez nem véletlen. A sátornak ugyanis semmi előre megtervezett és megszervezett feladata nem volt. Egyetlen funkciója az volt, legyen egy a király rangjához méltó díszes köztes tér a vasútállomáson. Köztes tér az udvari vonattal megérkező uralkodó és a hivatalos program (előkelőségek fogadása és beszállás az udvari hintóba) megkezdése között.
A királyi sátor szerkezete és legfőképpen mérete nem bizonyult célszerűnek. Karbantartása nehézkes volt, az összecsomagolt szerkezet tárolása, felállítása, lebontása komoly előkészületeket igényelt. Az építményt ezért viszonylag ritkán, alig néhányszor használták. Sorsáról semmi biztosat nem lehet tudni, 1916-ben még készült róla felvétel, utána pedig eltűnt a semmiben.
