„Sem a regény, sem a színház, sem más intézmény, amely az emberi fantázia segítségével dolgozik nem tudja annyira lefoglalni a közönség érdeklődését, mint a mozi” – ez az 1911-es vélemény még ma is helytállónak tűnik. A mozgókép – hasonlóan a vasúthoz – gyökeresen átalakította a világról alkotott képünket.  Következzen néhány kép a filmforgatások 1914 előtti históriájából.

Zuhanásveszélyes helyzetek filmezése Amerikában. A nézők visszafojtott lélegzettel izgultak a hasonló jeleneteken. Az embereknek meg kellett tanulni, hogy ne higgyenek a saját szemüknek. Rendre megjelentek olyan újságcikkek, amelyek a filmtrükkök leleplezésével foglalkoztak.  Hogyan tudott sétálni egy függőleges falon a színész, miért nem gázolta el a vonat a síneken állókat? Hogyan tudják megúszni a színészek a találkozást egy támadó oroszlánnal vagy medvével?  

A képen egy amerikai filmforgatást látunk, előtérben éppen egy indián lő puskával egy támadó oroszlánra. A filmalkotókat nem zavarta, hogy a Vadnyugaton nem éltek  oroszlánok. Mindennek ellenére a filmkészítés már e korai időszakban sem pusztán a szórakoztatásról szólt.

Egy kreatív ötlet a mozgófilm gyakorlati hasznosítására. A francia hadsereg lőgyakorlatot tart egy vetítővászonra vetített támadó lovassággal szemben. Az ötlet eredményességéről semmit sem tudok. Azt vélelmezem, a találatok kiértékelésével lehettek némi gondok.

Japán–orosz háború a Távol-Keleten. A mandzsúriai harcok megörökítésére (és vélhetőleg némi bizalmas infó begyűjtésére) egy francia forgatócsoport is elutazott. A francia hadsereget rendkívül érdekelte, hogyan teljesít a szövetséges Oroszország ebben a háborúban. A képen a kozák lovasság vonulását örökítik meg a filmesek.

Haditudósítók.  Az első világháború kitörése előtti években már véres harcok dúltak a Balkánon. Forgatócsoport életveszélyben dolgozik egy csata kellős közepén.

Itt a vége, fuss el véle.