A velocipéd, ez maga korában bizarrnak és veszélyesnek tartott találmány az 1860-as  évek végén vált szexivé. Talán ez volt az első jármű a történelemben, amelyik ezt a rangot elérte.

 Hogy történhetett mindez? A válasz a jármű szerkezetében rejlik. Az első kerék tengelyénél lévő pedálok ugyanis megkövetelték, hogy a velocipédista előre nyújtott lábbal hajtsa a járművet. Ez a testtartás viszont azt eredményezte, hogy a rajta ülő nők szoknyája felcsúszott. „A velocipéden ülő nők kacéran mutogatják kis lábaikat” – jellemezte a helyzetet egy újságíró 1869-ben.

 1869-ben Franciaországban már velocipéd versenyeket is rendeztek, női részvétellel. Kishazánkban a velocipéd azonban még ritka látványnak számított: „Pesten több kirakatban lehet látni, s feltűnt egy-kettő az utcákon is. Megbámulják aki rajta ült, s akinek ugyancsak kemény munkája volt a döcögős kövezeten hajtani a futonyát”. Arról, hogy magyar nő ez idő tájt felült egy velocipédre, és mutogatta „kis lábait” nincs adat.

 A lábmutogatós és szoknyalebbentő velocipédet bátran használó, a nagy feltűnéssel nem törődő nők maroknyi csoportja a női divat változására ez idő tájt még nem volt hatással.

Később, néhány évtized múlva, miután a velocipédeket felváltották a kerékpárok, már volt női kerékpáros viselet. De most, az 1860-as évtizedben az új találmányra a párizsi ruhaszalonok még nem mozdultak rá. A velocipédista nők ezért kénytelenek voltak kreatívan hozzáállni a viselet problémájához. A földig érő szoknyákat megrövidítették, de próbálkoztak egy térdnadrágszerű bugyogóval is. Arról, hogy levették-e a fűzőt - ami kétségtelenül józan döntés lett volna - nem tudok.

Mindebből logikusan következett, hogy a velocipédre az üzletemberek rámozdultak.

 A velocipéden ülő nők szexi látványával ettől kezdve mindenféle terméket reklámoztak.

Itt a vége, fuss el véle.