Az Osztrák–Magyar Monarchiából nézve Oroszország egy rettentő nagy és igen veszélyes birodalom volt. Az Oroszország felől érkező potenciális fenyegetés hatására a Monarchia nemcsak fegyverkezett, hanem a hadászati célú vasúti beruházásokat is jócskán eszközölt. Mindezzel a hadvezetésnek az volt a célja, minél gyorsabban a Monarchia határaira, ill. a hadműveleti területekre tudják szállítani a csapatokat. Az volt a vesszőparipájuk, amelyik hadsereg előbb ér a harcszíntérre az fogja megnyerni a háborút. A közös hadügyminiszter –  időnként Ferenc József is – évtizedeken át nyomás alatt tartotta a magyar kormányt, időről-időre sürgetve a magyar kabinetet adott vasúti beruházások kivitelezésére. Mondanom sem kell, az erről szóló osztrák levelekben az orosz vasutak teljesítőképességét és a Monarchia veszélyeztetettségét ijesztő adatokkal támasztották alá. Mindez jelen írás szempontjából csak azért érdekes, mert az alábbiakban bemutatott fényképek és az osztrák–magyar kormányzati iratokból az orosz vasutakról kialakuló benyomás élesen különbözik.

A színes fényképeket egy orosz fotós, Szergej Mihajlovics Prokudin-Gorsky készítette 1909–1915 között. A fényképész egy speciálisan felszerelt vasúti kocsival bejárta az Orosz Birodalmat és megörökítette az ország életét. Lenyűgöző alkotások következnek.

Simskaia orosz vasútállomás némileg magasított peronnal, gázlámpákkal. Hátrább a vízdaru, majd a víztorony és a raktár.

Egy jó kedélyű baskír vasúti őrszem. Kezében lapát, övén durrantyús doboz, jelzőkürt és még valami, aminek funkcióját nem látom. Az ilyesmire szokták azt mondani, fegyvernek látszó tárgy.

A transz-szibériai vasút egyik hídja Perm közelében. A világ leghosszabb, mintegy 7500 km hosszú vasútvonalát, a Szibériát átszelő transzszibériai vasutat 1891–1905 között építették meg. A transzszibériai vasutat az elvégzett munka volumene és bonyolultsága, a szélsőséges kivitelezési körülmények és az építési vonal hossza alapján a világ legnagyobb vasútépítkezésének tekintjük.

Szedett-vedett vasúti bevágás a karéliai tartományban 1915-ben. Persze az is lehet, hogy a pályát még csak éppen hogy lefektették, és a vonal építése nincs kész.

 Osztrák-magyar hadifoglyok barakkjai egy vasútvonal mellett 1915-ben.

 A vasút és a vízi út találkozása – egy életveszélyesnek tűnő kikötői rakodópont.

 Vasúti pálya valahol Oroszországban. Ezen a képen egyértelműen látszik, nem egy épülő, vagy félig kész vonalat látunk. Az erőteljes színekben pompázó felvételen feltűnő, hogy a talpfák nincsenek kavicságyazatba helyezve. Hátul vasúti őrház.

Utazás hatszemélyes vasúti hajtánnyal Petrozavodszk közelében. A pálya melletti jelzőoszlopszerű izé nem tudom, hogyan működhetett. Minden egyes vonat érkezése előtt felmászott rá az őrszem? Ez abszurdnak tűnik. A hajtányon a fehér zakós vasúti tiszt mellett ülő személy maga a fényképész Prokudin-Gorsky.

Még több fotó: a World Digital Library-ban: http://www.wdl.org/en/