Timelord

A most bemutatott karikatúrák a halálbüntetés és az akasztófa árnyékában játszódnak. Mindhárom rajz az 1870-1880-as években jelent meg a hazai élclapokban. A rajzok természetesen nem a kivégzésre várók nézőpontját közvetítik. A mások halála feletti nyilvános örvendezés gátlástalansága ekkor még nem a humor forrása. Ez persze a nyilas élclapokkal megváltozik, de erről inkább máskor írok.

Mi jellemzi ezeket a karikatúrákat? A budapesti hóhér monológja a beosztását  féltő dolgozóé. A 19. század utolsó évtizedeiben a valóságban is csökkent a hazai kivégzések száma. Amíg az 1850-es években évente 50-60 embert is felakasztottak Magyarországon, az 1880-as évekre ez a szám 18-22 körüli értékekre csökkent. A második, Bosznia-Hercegovina okkupációját elítélő rajzot politikai kritikának értelmezem. Az utolsó, harmadik karikatúrában a nyelvi és képi humor eszköztára is felcsillan.

A falun élő magyar nép életében a vasárnap délután - kivéve, amikor a vasárnap egyúttal nem volt vásárnap  - a társasági életé volt.

Az alábbi, 1893-ban készült festményen a szokások és a szokásokhoz kapcsolód tárgyi kultúra egész tárháza bontakozik ki. Mit is látunk? Egy gerendás mennyezetű falusi ház rendszeresen használt nappalijában vagyunk. A családfőnek nincs külön úriszobája - a férfiak a függönyös nappalit terítik be a dohányfüsttel. A vasárnap délután összejövő társaság tagjai nem együtt múlatják az időt, hanem nemek szerint elkülönülve. A férfiak a házigazda borát isszák és magyar kártyával játszanak egy terítő nélküli asztalon. A nők egy abrosszal letakart asztalt körbeülve teáznak, gyümölcsöt és süteményt esznek.

 A gondos háziasszony takarékosságát, a jól vezetett háztartás pedánsságát mutatja, hogy a ruhásszekrény tetején ott sorakoznak a befőttesüvegek. Valahogy az a benyomásom, nem az éléskamrából hely hiányából kiszorult befőttekről van szó, hanem inkább egy elszállításra váró úti elemózsiáról.

Az alábbi terv 1905-ben készült egy ötletpályázatra. A tervező az Építészettörténeti Múzeumnak egy 150 méter hosszú, három oldalszárnyból álló, az oldalszárnyakat egy központi kupolacsarnokkal összekötő palotát álmodott meg. 

Piliscsaba tábor vasútállomásról írni? Ugyan minek? Kit érdekelhet ez? A közelmúltban vettem azonban egy képeslapot, amelyből egy olyan sztori fejlik fel, melyre már érdemes rászánni néhány pillanatot.

Nézzétek meg az alábbi képeslap mindkét oldalát.

Az alábbi százéves karikatúra azt a pillanatot örökíti meg, amikor a parasztság hétköznapjaiba betüremkedik egy új kifejezés, de annak valódi jelentésével még nincsenek tisztában. A nyelvi humornak ez a formája hosszú  múltra tekint vissza a hazai élclapok történetében.

De miért is lett a kötvény beszédtéma a falusiak körében? Az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborús kiadásainak jelentős részét, szakirodalmi adatok szerint több mint 50%-át hadikölcsön kötvényekből finanszírozta. A karikatúra születése idején zajlott a harmadik hadikölcsön jegyzése.

A mai Széll Kálmán tér szokatlan térfelszínét a tér helyén évszázadokon át működő agyagbánya, illetve a kitermelt nyersanyagot feldolgozó téglavetők és fazekas műhelyek alakították ki. Kíváncsi voltam, vajon a földmunkákkal felszínre kerül-e még márgás agyag, vagy mindent kitermeltek egykoron? Ma volt az első alkalom, amikor látni véltem valamit. Mutatom.

Mindez közelebbről.

A szakirodalom azt írja, hogy a Moszkva téri agyag sárgás, enyhén mészpettyes, és nemcsak téglának, hanem fazekasárunak, cserépnek is megfelelő volt.

A válasz: 18 darab. Autó három tisztviselőnek (polgármester, alpolgármester és tiszti főorvos) járt a munkájához. Ezen kívül a városnak volt még néhány iratszállító kocsija, két kenyérszállító autója, egy hússzállító gépjárműve. A köztisztasági hivatal rendelkezett még egy aszfaltmosóval, és egy utcaseprővel. 1913-ban a tűzoltóságnak még nem voltak gépkocsijai. Jut eszembe, a szemétszállításból is hiányoztak a gépjárművek. De lássuk a részleteket.

Bárczy István polgármester és az automobilja a mai József Attila utcában (helyesen: Városház utcában, köszönöm vízbe mártott testnek). Budapest polgármesterének 1910-ben vette meg a város az első autót.

1965. április elsején a Ludas Matyi szerkesztősége az alábbi címlappal emlékeztette olvasóit az útra, amelyet Magyarország az elmúlt húsz év alatt bejárt.

Az alábbi fotó 1989. április elsején készült. Bevásárló honfitársaink hozzák haza a hűtőládákat Ausztriából.