Pont kétszáz éve, 1815-ben írta le Edvi Illés Pál, milyenek a történészek, milyen a történész élete. Edvi úgy látta, a történészek nem mosolyognak. A néma papírok közt turkáló tudós szívét sem a kikelet, sem az esti harangszó, sem a májusi bárány, sem pedig a "danoló gulyás" nem melegíti fel. A történészt még egy "nyájas lyánsor" sem téríti el munkájától, élete a félhalál.
