Timelord

Nem tudom, hogy vagytok vele, én nagyon kedvelem a madártávlatból készített ábrázolásokat.  Úgy érzem, a madártávlati rajzok ott vannak az emberi kreativitás legszebb példái között. Hiszen ezek a rajzok úgy készültek, hogy az alkotók a maguk fizikai valójában nem láthatták így a földrajzi környezetet. Mégis képesek voltak ilyen minőségben, ilyen hitelességgel bemutatni a tájat.

De miért volt szükség erre a nézőpontra?

Pont ugyanazért, amiért ma megnyitjuk a Google Maps-t és amiért rázummolunk egy részletre. Kell az infó.

A Szentendrei-szigetről 1842-ben megjelent rajz egy dunai utazáshoz készített turistatérképből származik. Figyeljétek meg: a térkép jelzi a folyami mérföldeket, Vácnál éppen áll egy gőzhajó.

A most bemutatott, Alt Jakab által készített fiumei városképek egy 11 ezer lakossal rendelkező tengeri kisváros életébe nyújtanak bepillantást.

A Károlyváros irányából érkező utas elsőként ilyennek látta a várost. A horvát karszt hegyeit áttörő "csinált út" a kereskedők reményeit nem váltotta be. A kisebbik gond az volt, hogy az út használatáért fizetni kellett. A nagyobbik probléma szinte leküzdetetlennek látszott: az útvonal túlontúl meredekre sikeredett, így az áruval megterhelt szekereket több igavonóval  - azaz jóval drágábban - tudták csak továbbítani. Nem tartom véletlennek, hogy a rajzon az áruszállítást pusztán egy felmálházott, a meredek kaptató után az árnyékban megpihenő szamár (vagy öszvér) jelképezi.

A most bemutatott rajzok 1837-ben jelentek meg Pest és Buda legvonzóbb nevezetességeiről. A képek idealizált, felcicomázott arcát mutatják a két városnak, a port, az utcákra öntött piszkot, a lovak ürülékét, a mocskos mészárszékeket, a  messziről bűzlő budikat nem láttatják. Ne feledjük, ekkor még sem vezetékes víz, sem csatorna, sem szemétszállítás nem létezett. Biztos, hogy sem Pest, sem pedig Buda nem egészen így nézett ki. De ettől még szeretjük.