Az útdíj – lánykori nevén útvám – bevett pénzbehajtás volt a régi világban, történetét Könyves Kálmánig tudjuk visszavezetni. Én ilyen messzire most nem mennék.
A Pest–Vác közötti út, szilárd burkolat nélkül
Magyarországon 1853-ban vezették be az általános útvámfizetési kötelezettséget az állami tulajdonban álló utakra, hidakra és révekre. A vámot, az utakat használó szekerek után kellett fizetni, illetve a lábon hajtott jószágok után. Gyalogosok ingyen használhatták az állami utakat. Az általános útvám négy hónap alatt megbukott, az állam visszavonta a rendeletet.
Korabeli történészek a kötelező útdíj bukását, mint az abszolutista állam elleni sikeres ellenállást ünnepelték. Én úgy gondolom, ez önáltatás.
