A 20. század elejére Petőfi Sándor népünk emlékezetében ZS-kategóriás akcióhőssé formálódott. Mindez persze nem csak úgy magától történt, hanem a korabeli ponyvaipar működésének egyik eredménye volt. A bulvárszerzők Petőfi nevével, a róla szóló képtelenségekkel pénzt tudtak keresni.
A Petőfiről szóló filléres ponyvák illusztrációiból válogattam néhányat. Következzék Petőfi Sándor titkos élete, ahogyan még sohasem láttad...
Közismert, hogy a hazaszeretet és az érzés művészi kifejezése két különböző dolog. Következzék erről egy vicces példa.
1848-ban járunk. A Magyar Életképek szerkesztői humoros megoldással utasítják el az önmagát költőfejedelemnek tartó, szegény, megbuggyant Hugó Károly (http://hu.wikipedia.org/wiki/Hugó_Károly) alábbi költeményét. A fura megoldás: a dilettáns verset a lap megjelenteti, de úgy, hogy a verssorok végén, zárójelben az olvasószerkesztő megjegyzéseit (kérdő- és felkiáltójelek, sorszámok) is közlik. Egyértelmű, hogy a kérdő- és felkiáltó jelek az olvasószerkesztő indulatát tükrözik, a számjegyek jelentését viszont nem tudtam dekódolni. De talán nem is baj, a mű - és a szerkesztői megjegyzések e sajátos egyvelege - így is szórakoztató.
Ez az írás nem a vasútőrültekről szól – ugyan, mi újat lehetne erről mondani – hanem a bulvársajtó egykori kedvenc témájáról. Mi történik, ha egy nyugis vonatozás alatt az egyik utas megőrül? Magától értetődően, véres dráma. Vagy például, mi történik, ha a mozdonyvezető őrül meg? Ismét, csak véres a dráma.
A bemutatott képek valóságalapjáról nem vagyok meggyőződve, de mint minden, ez is előfordulhatott. Az azonban nehezen képzelhető el, hogy az őrület a 20. század elején ripsz-ropsz ily töményen eluralkodott a vonatokon. Érdekes módon a megőrült utasok az úri középosztály tagjai, és egy kivételével, mindannyian első osztályú kocsikban utaznak. Magyar bulvár-abszurd következik.
A komolykodó politikai hülyeség nem ismer határokat.
1884-ben a képviselőválasztások során a Budapest napilap a függetlenségi párt jelöltjei mellett kampányolt. A lap a IX–X. kerületi jelöltek közötti különbséget abban látta, hogy Kemény Gábornak „húsos fazék” a programja, Tompa Antalnak pedig a függetlenségi párt „magasztos elvei”. Ha a ferencvárosiak többre becsülik a pusztuló magyar hazát a sült libamájnál, akkor Tompa Antal lesz a győztes.
