Idén nyáron a legnagyobb hőségben - mikor remegett a levegő a délibábos országutak felett, mikor az emberek eltűntek az utcákról, az állatok az árnyékban pihegtek, és még a bogarak sem zúgtak - szóval akkor, mikor minden élő takarékoskodott az energiájával, akkor jártam én Nagykondoroson. Azóta száll vissza-vissza az eszem a kondorosi csárdára.
A kondorosi csárda története első pillantásra a betyárvilágról, a betyárok titkos búvóhelyeiről, a magyaros vendéglátásról, és a mulatozásról szól. Hiszen közismert: a kondorosi csárda ki van festve, és oda jár a cimbalmos minden este.
A csárda históriájának van azonban egy olyan aspektusa, melyet a romantikus képzetek sem tudnak feledni, és amelyik még az embert próbáló hőségben is szembeötlik. Ez pedig a csárda helye.
