1963-ban vagyunk. A represszió enyhülésével párhuzamosan a Ludas Matyi hangvétele is normalizálódott. A szájbarágós politikai propaganda helyett a karikaturisták a hétköznapi élet felé fordultak. A rajzok túlnyomó többsége az élet kisebb-nagyobb epizódjait örökítette meg: káromkodó utasok, az áruhiány, a silány termékek, a fogyasztás, az igénytelen környezeti kultúra rendre megjelenik a hetilapban. Az ötvenes években a Ludas Matyi még a kétkezi munkásokat hibáztatta a sztálinista rendszer működési zavaraiért, az 1960-as években ilyesmi már nem fordult elő.
