Timelord

A mai Széll Kálmán tér szokatlan térfelszínét a tér helyén évszázadokon át működő agyagbánya, illetve a kitermelt nyersanyagot feldolgozó téglavetők és fazekas műhelyek alakították ki. Kíváncsi voltam, vajon a földmunkákkal felszínre kerül-e még márgás agyag, vagy mindent kitermeltek egykoron? Ma volt az első alkalom, amikor látni véltem valamit. Mutatom.

Mindez közelebbről.

A szakirodalom azt írja, hogy a Moszkva téri agyag sárgás, enyhén mészpettyes, és nemcsak téglának, hanem fazekasárunak, cserépnek is megfelelő volt.

Joggal gondolhatjátok, hogy egy olyan egyszerű kérdésre - meddig létezett a fővárosban a lovakkal történő hajóvontatás, és mikortól vették át a lovak helyét a gőzösök - tudjuk a választ. Nos, a helyzet nem ilyen egyszerű. Az 1850-1860-as években a városi hatóságok legkevesebb négyszer tiltották be a hajóvontatást. A többszörös tiltás mutatja: a lovak apró lépésekben, fokozatosan tűntek el a budai Duna partról. 

Hajóvontatás a budai oldalon 1827-ben, a még nem létező Várbazár helyén 

A dohányárusítás állami monopóliuma nem mai találmány. Az állami adóbevételek maximalizálása érdekében tilos volt dohányt külföldről becsempészni, szűzdohányt birtokolni és árusítani.

A dohánycsempészet megakadályozásáért (tettenérés és vagy feljelentés esetében) a rendőr  jutalékot kapott. A pályaudvarokon a fővárosba érkezők csomagjaiban pénzügyőrök turkáltak, nincs-e bennük elrejtve fogyasztásiadó-köteles szűzdohány.

A dohánycsempészet egy olyan össznépi vállalkozás volt, melyet az abban résztvevők többsége kiegészítő tevékenységként űzött. Őseink meggyőződése: a fogyasztási adóval nem sújtott, ezért olcsóbb szűzdohány füstölése remek élvezet. 

Szervezett dohánycsempészbanda és a pénzügyőrök küzdelme, 1906