Timelord

Diktatúrákban nehéz a karikaturisták élete. Sértődékeny, bosszúálló és megtorló államban a hatalmon lévők kárára ugyanis nem lehet viccelődni. A Ludas Matyi 1956-os lapszámaiban már fel-feltünedeznek (nem túl sűrűn) a Rákosi-rendszer morális repedéseit  tükröző rajzok. Most ezekből mutatok be néhányat.

A karikatúrák többsége a személyi kultuszt kisemberi közegbe helyezni, mintha az önkényeskedő hatalomgyakorlás jelensége valamiféle hivatali, munkahelyi elöljárók "ügye" lenne.

A Ludas Matyi 1956-ban eddig mert elmenni a rendszer bírálatában.

Az ötvenes években a  Ludas Matyi szerkesztősége tudatosan törekedett arra, hogy  vidéki városokat és fontosabb termelőüzemeket humoros riportokban bemutasson. Ez a feladat nem lehetett egyszerű, mert a humor nem ilyesformán helyspecifikus. 

1956-ban Sopronra került a sor. Magától értetődően a riporter a városi tanácsra is beköszönt. Itt megtudta, hogy a soproniak két dologra -  a textiliparra és a városi zenekarra - a legbüszkébbek. Sopron három dologra vágyik: "ruhafélékben, színben, modellben nagyobb választékot kapjon és az anyagok színe-javát ne Győr tartsa vissza magának",  ezen felül családi vendéglőt és egy önálló színházat szeretnének.

Ezen vágyak  függvényében  némileg furcsák az alábbi, az omladozó és lelakott óvárosról, és a hiányos közlekedésről szóló karikatúrák. 

Lássuk, milyen volt az élet 1956-ban Sopronban a Ludas Matyi szerint. 

Közismert, hogy 1956-ban, a forradalom kitörése idején éppen Bécsben tartózkodó  Puskás Ferenc nem jött vissza Magyarországra. 1957. márciusában a Ludas Matyi két rajzban is megemlékezett a nagy port kavaró, de a nyilvánosságban agyonhallgatott, rendkívül kínosnak tartott esetről. 

Mindkét, alább bemutatott karikatúra úgy szól Puskásról, hogy a centercsatár nevét meg sem említi. Ennek ellenére, minden magyar értette, kiről szólnak a rajzok.

Mi is történt 1958-ban? Rövid emlékeztető következik.

Magánszemélyek autót csak gépkocsi vásárlási engedély birtokában vásárolhattak. Az engedélykéréshez hatósági erkölcsi bizonyítvány is szükséges. Bevezetik a négy számjegyből álló forgalmi rendszámokat. A személyautók száma Magyarországon 18 ezer darab. Folytatódik a Malév terjeszkedése, új járatokat indítanak Amszterdamba és Brüsszelbe. Hetente háromszor jár Malév gép Budapest-Bécs között (menettérti jegy ára 512 Ft, mai áron 25 ezer Ft ). Budapesten bevezetik az ülőkalauz-rendszert a 35-ös autóbuszon. A főváros Nagykörúton belüli részére naponta még háromezer lovas kocsi hajt be. Az MSZMP Politikai Bizottsága dönt arról, hogy az alacsony forgalmú vasútvonalakat - a közúti közlekedés egyidejű fejlesztése mellett - meg kell szüntetni. Megindulnak az első belföldi expresszvonatok Budapest és Tapolca között. A közforgalmi vasúthálózat hossza 8933 km.

Most pedig vessünk egy pillantást az utazási sebességekre. 

Az alábbi táblázat 1958-ban készült a vasúti és autóbuszos menetsebességekről. A táblázat trükkje, hogy a kétségtelenül elborzasztó sebességi adatokat a települések légvonali távolsága alapján számolták ki. Mindez nem volt öncélú. A belföldi közforgalmú repülés széleskörű kiterjesztésének eszméjét kívánták a táblázat eredményeivel alátámasztani. Induljon a borzongás.

 (A táblázatban egy sajtóhibát találtam, a Nyíregyháza-Miskolc közötti vasúti távolság nem 38, hanem 88 kilométer.)

A fővárosi metró históriája bővelkedik a nagy fordulatokban. A metróépítés körüli álmok   már az 1920-as években elkezdődtek. 1942-re elkészült a gyorsvasúti hálózat koncepciója.

 Az elképzelések szerint a metróhálózat négy vonalból fog állni.

Hát persze, hogy politikai gyűlölködéssel.

Az internet előtti világ kedvelt módszere meglehetősen egyszerű volt. Első lépésben provokálj veszekedést, majd sértődj meg, fenyegetőzz, de alapost. Második lépésben szerezz tanukat, és bosszúra szomjazva árulkodj tartó gazdáidnak. Még nagyobb lesz a cirkusz, ha a politikát is belekevered. Akarj győzni, akard legyőzni (vélt) ellenséget.  

Az alábbi primitív történet 1950-ből származik. A bejelentő politikai komisszár volt, a levél stílusa és helyesírási hibái magáért beszélnek.  

 A televízió  Amerikában erőszakra nevel - ez az üzenete ennek a legkorábbi,  televízióról szóló hazai karikatúrának.