Ezt a mai írást egy elsőrangú blog http://bpxv.blog.hu/ ihlette, ti. Rákospalotára és a vele összefüggő 19. századi eseményekre Palotabarát hatására kattan rá a szemem. Na de magyarázatból - ha kell egyáltalán - elég is ennyi.
A most bemutatott képet Dörre Tivadar 1888-ban készítette, egy elveiben korszerű, igazi altruista iskoláról. Az oktatási intézmény célja az volt, hogy az árva fiúgyermekeknek kezébe szakmát adjon.
A képen látható épületet Ybl Miklós tervezte egy a Károlyi család által adományozott telken. A Károlyiak mellett az építkezést közadakozásból, valamint állami és fővárosi pénzekből finanszírozták. Hat osztályos elemi népiskola, négy évfolyamos kertésziskola, valamint iparosoktatás (szabó, varga) működött benne. Az intézményben száz növendék fért el, akiket hat éves korukban fogadtak be.
Az intézmény három hektáros haszonkerttel rendelkezett, melynek megművelését egy francia főkertész felügyelte. Üvegágyak, gőzzel melegített hajtatók, vasszerkezetű, kettős üvegezésű üvegházak, előnevelt gyümölcsfák százai jellemezték. Egy 1888-as bejárás szerint a nagyobb növendékek földet talicskáznak, az eladásra szánt terményeket szedik, tisztítják, kötözik és csomagolják. A főkertész felesége pedig a csomagokat és kosarakat átveszi és Budapestre kocsikázik velük. "Egyik növendék pedig a hajtatott finom dinnye vagy szamóca ládikáit viszi a postára, hogy megrendelőik Keszthelyen, Kassán, vagy Terebesen holnap délre fel is tálalhassák."
Az árván maradt gyerekeknek szakmai képzést is adó intézmények alapítása és működtetése a 19. századi modernizálódó Magyarország legrokonszenvesebb vonásainak egyike.
