Velence első elektromos díszkivilágítását a Ganz Villamossági Rt. 1912-ben szerelte fel. A projekt részleteiről alig néhány információt találtam, az bizonyos, hogy a transzformátorokat a vállalat budapesti gyárából szállították. Az izzók, vezetékek és egyéb alkatrészek (pl. kapcsolók) származási helye és gyártója ismeretlen.
A velencei Campanile újjáépítése, 1911
A távírdai eszközöket, vasútbiztosító berendezéseket gyártó Neuhold-féle gyár 1885 körül költözött a Damjanich utcába. A termelőüzem korábban a Dohány utca 80. sz. alatt működött. Mivel a főváros jelezte, hogy a telek egy részét - utcarendezés miatt - a későbbiekben ki fogják sajátítani, Neuhold János új helyet keresett vállalkozásának. A Damjanich utca 21. sz. alatti telekre esett a választása.
Balra a Nefelejcs utca, elöl a a Damjanich utca a lóvasúttal
Az átköltözéskor a telephely persze még nem így nézett ki. A főépület még csak egyemeletes volt. A mechanikai műhelyben zajlott a termelés, a kazánházban pedig egy 12 lóerős gőzgép szolgáltatta a gépeknek az energiát.
Néhány frissen elkészült, soha nem látott, tartalmában abszolút unikális vasúti térképet mutatok nektek. A térképeket egy jóval nagyobb projekt keretében készítettem el, tekintsétek ízelítőnek. A térképek az 1877-es magyarországi vasúthálózat jellemzői alapján készültek.
A térkép a vonatforgalom (vonatok által befutott út, km) térbeli különbségét mutatja. Szinte egy kettészakadt országot látunk, két vasúttársaság (Osztrák Államvasút, Déli Vasút) - a többihez képest brutálisnak tűnő - forgalmi eredményeivel. Joggal feltételezhetjük, ahol a legsűrűbb a vonatforgalom, ott dolgoznak a legtöbben a vasúti pályán. Mégsem így van, nézzétek meg a következő térképet.
