A vonatokon lévő árnyékszékek szagos históriájában nincsenek nagy események. A vasúttörténet első évtizedeiben a személyszállító kocsikba nem építettek be illemhelyet. Az utasok a poggyász- vagy kalauzkocsikban elhelyezett, kívülről megközelítető árnyékszéket használhatták, természetesen akkor, ha a vonat állt. Könnyű elképzelni, milyen kényelmetlen lehetett a pályára hulló végtermékek nyilvánossága, és milyen nagy az egészségügyi kockázata. Természetesen a vonatkísérő személyzet is ezeket az árnyékszékeket használta, azzal a különbséggel, hogy a kocsik oldaljárdáihoz hozzászokott vasutasok az illemhelyet menet közben is meg tudták közelíteni, ha a szükség úgy hozta.
