Timelord

A most bemutatott 1946-os rajz a lojalitást a szakértelem elé helyező káderpolitikát ostorozza. A karikatúra mondandója ismerős, nincs ebben semmi új. Úgy érzem, a rajz mégsem tökéletes. Azt az illúziót táplája, hogy a felfelé nyaló karrieristáknak nincs más dolguk, mint felülni a párt szekerére  autójára, elrévedni a boldogságban, majd jön a happy end.  A gyakorlatban persze mindez nem így történt. A pártnyomásnak ára volt, amelyet megfizetett a kedvezményezett is, hiszen kérhettek tőle akármit és bármit. 

És megfizettük az árát a mi is.

A Balatonaligai Vízhasznosító Társulat tulajdonában álló balatonavilágosi szivattyútelep történetéről alig-alig találtam használható adatot. A művet 1963-1965 között  építették a közeli állami gazdaság földjeinek öntözésére. A korabeli sajtótudósítások szerint szőlő- és barackfa ültetvényeket, valamint kukorica táblákat öntöztek a Balatonból kiemelt vízzel. 1966-ban, amikor a perzsa sah Magyarországon járt, elvitték a Balatonra és Tihany mellett megmutatták neki a szivattyútelepet is. Gondolom, valamilyen üzletet reméltek ettől őseink.  Az 1970-es években a geográfusok azt írták, a "gyengén lúgos és szódás" balatoni víznél jobb az öntözésre a patakokból összegyűjtött víz. Hogy működik-e a szivattyútelep, van-e még vízkiemelés, arról nem tudok semmit. Aki tudja, írja meg.

Manapság mindez így néz ki.

A bemutatott metszetek 1848-ban jelentek meg a magyar sajtóban. A fotók 2017-ben készültek.

Jó lett volna ütősebb címet találni ennek az írásnak, de cserbenhagyott a fantáziám. Az automatizált irányítási rendszerek létéről gyerekkoromban - a szocialista Magyarországon - fogalmam sem volt. Valahogy nem volt ez téma a hétköznapokban, nyilván nem véletlenül.

A robotizáció magyar kezdete. Karikatúra, 1985