1896-os millenniumi kiállítás emléke elhomályosítja az 1885-os országos kiállítás jelentőségét. Pedig már ekkor is bedobtak apait-anyait a kiállítás sikeréért. Nézzük, hogyan.

A kiállítás főbejárata. Középen a zenepavilon, hátul az Iparcsarnok.

A megnyitó ünnepségre három, különböző színű meghívót bocsátottak ki. A királyhoz csak a rózsaszínű jeggyel rendelkezők (miniszterek, főrendiház tagjai stb.) kerülhettek közel. Az országgyűlési képviselőknek csak a másodosztályú lilla belépők jártak. A többi előkelőségnek (kétezer fő) meg kellett elégednie a harmadik kategóriás meghívóval.

A kiállítás legnagyobb szórakoztató attrakciója a külön jeggyel megnézhető Panoráma csarnok volt, amelyben a 3D vizualitás élményét próbálták őseink megteremteni. Az épületben három nagyméretű festményt állítottak ki Tátrafüredről. A fesmények előterébe élő fenyőfákat, cserjétet és pázsitot telepítettek, melyek "művészi tökéllyel olvadtak be a festett épületekbe". A 3D látvány erejét azzal is fokozták, hogy a térbe tárgyakat (elszórt játékokat, babakocsit) illetve egy napernyős női bábut is beállítottak. És mindez még nem volt elég. A panoráma látogatói kipróbálhatták a telefont is, amelyből esténként az aktuális operaházi előadásba, nappal pedig egy zenekari felvételbe lehetett belehallgatni.

A kiállításból nem hiányoztak a működő modellek sem. A Pénzügyminisztérium pavilonjában kiállították például a vajdahunyadvári drótkötélpályáról készített mozgó makettet.  (Minderről bővebben: http://timelord.blog.hu/2017/03/14/drotkotelpalya_hunyad_megyeben )

Ez pedig a fából felépített ún. mintaszálloda, amelyben a szálloda- és vendéglőtulajdonosok boraikat és étkészleteiket állították ki. A mintaszálloda nagy attrakcióját azonban a bemutatott légszesztűzhely jelentette. Ez egy óriási gáztűzhely volt, amelyben a főzésen kívül külön rész volt a vízmelegítéshez, illetve a kávéfőzéshez és tejforraláshoz. Három sütője közül az egyiket kifejezetten kenyérsütéshez tervezték, egy másikban pedig óraművel felhúzott nyárs forgott.

 Dobos nagyvendéglője a mai Ajtósi Dürer út és a Stefánia kereszteződésénél volt. Ebben a vendéglőben mutatta be a cukrászmester először a dobostortát a vásárlóknak.

Ami a kiállított tárgyakat illeti, rejtélyes okból a pavilonok belsejéről kevesebb fotó készült.

A gépcsarnokban a Láng gépgyár kiállítása. A működtethető eszközöket előre meghirdetett időpontokban bekapcsolták.

Az Iparcsarnok belseje. Jobbra a herendi porcelángyárból származó váza, balra hátul az Egger-féle eletrotechnikai cég kiállítása.

Mezőgazdasági termelők bemutatkozása. A felvétel a nyitás előtti pillanatokban készülhetett: a vízzel spriccelt járófelületen még szépen látszanak a nyomok. Minderre a szálló por megkötése miatt volt szükség.

A kiállításban a királynak is felállítottak egy pavilon. Miért volt erre szükség? Alapvetően két okból. Egyrészt kellett egy a kíváncsi szemektől elzárt hely a megpihenéshez. A következő kép mutatja, milyen volt a királyi pavilon belseje.

A királyi pavilonnak volt azonban egy fontosabb, szimbolikus uralmi funkciója. A királyi pavilon a királyi jelenlétet sugározta, még akkor is, ha az uralkodó család egyik tagja sem volt éppen a kiállítás területén. Az előkelőségek a pavilon előtt várakoztak, a király, vagy pedig a trónörökös pedig innét lépett ki az alattvalók elé. Úgy gondolom, a királyi pavilon a hatalmi térhasználatot példázza.

Itt a vége, fuss el véle.