Úgy hozta az élet, hogy az elmúlt hónapokban sok drótokról, légvezetékekről és távkábelekről szóló szöveget olvastam. Gondolhatjátok, mi történt: behúzott a téma alaposan. A műszaki adatok, technikai leírások mögött az invenció és innováció olyan lenyűgöző példái bukkantak fel, hogy szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Kábelügyi meglepődéseim egyike az optikai kábelekhez fűződik.

Az optikai kábelek magyar sztorija 1978-ban (!) kezdődik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban ebben az évben készült el egy tanulmány, amely a fényvezetős hírközléssel foglalkozott. A wikipédia szerint az üveszálak távközlési felhasználásának ötlete 1966-ból származik. Azaz, amikor az OMFB elé kerül az optikai kábelek ügye, az már életciklusának innovációs szakaszában járt. Ismerve az állam tohonya működését, ez a reakcióidő nem tűnik sem kirívóan rossznak, sem pedig szégyelni valónak.

Az OMFB érdeklődését felkelti a téma. 1979-ben szerződést kötnek a Magyar Postával az optikai kábelek kipróbálásáról. A mintaszakaszok kiépítéséről - melynek költségeit természetesen az OMFB állja  - két nyugati céggel kötnek szerződést. Az egyik a Thomson LTT, a másik a nyugat-németországi ITT-SEL. Ez utóbbi visszalépett az üzletből, ne is vesztegessünk rájuk több szót.

A Thomson LTT-nek az volt a feladata, hogy a posta József és belvárosi főközpontjai között  egy 34 Mbit/sec átviteli sebességel működő (480 távbeszélő-csatorna átvitelére alkalmas) optikaikábel-átviteli rendszert építsen ki. Jelen tudásom szerint ez volt az első távközlési optikai kábel Magyarországon. A munka valamikor 1984-ben készült el, az optikai kábelt az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézete vizsgálta meg.

Menetközben a Magyar Optikai Művek az optikai szálra vonatkozó licencet (+ know-how)  akart vásárolni. Hosszasan tárgyaltak egy francia céggel, de eredmény nélkül. A dokumentumok a sikertelenséget az árnak tulajdonítják, de lehet, hogy ebben a COCOM-lista is közrejátszott. Magyarországnak tehát a fényvezetős szálakat tartalmazó optikai kábelt nyugatról nem sikerült vásárolni.

Az optikai kábelekhez szükséges fényforrások és detektorok területén már jobb volt a helyzet. A Műszaki Fizikai Kutatóintézet kitett magáért, és elkészítette az első magyar fejlesztésű galliumarzenid alapú lézerdiódát.

Az 1980-as évek közepén körülbelül itt álltunk. Nem volt biztosítva a fényvezetős szál- és kábelellátás, és nem jutottunk oldható csatlakozókhoz és csatolókhoz sem. Azt viszont már tudtuk, milyen rendszerekre van szükségünk. 

Magyarország kb. 20 ezer szálkilométerre kiterjedően az alábbiakat akarta:

• Egy Mbit/sec alatti, kis sebességű rendszereket adatátvitel, irányítástechnika és távközlési célokra.
• 2-8 Mbit/sec alatti, kis jelsebességű rendszereket távközlési trönk és közeti hálózatokba.
• 34 Mbit/sec, közepes sebességű rendszereket, valamint:
• 140 Mbit/sec. feletti nagysebességű rendszereket.

Aztán jött a rendszerváltás.