Hogyan nézett ki a vasúti, vízi, közúti közlekedés összehangolása a 19. században? Mából nézve az intermodalitás kérdése, az ezzel kapcsolatos cselekvések és nem cselekvések szeretnivalóan bumfordiak. Mivel tudnám ezt bemutatni? Nektek Mohács kell. És persze nekem is.
Így nézett ki a magyar vasúthálózat 1870-ben. Mohács Pest után az első kikötő, amelynek van vasúti kapcsolata. A Dél-Dunántúlon 1857-től 1867-ig egyedül a Mohács-Üszög közötti vasútvonal működött. A Pécs környéki szénbányákból ezen a vonalon szállították a szenet a mohácsi kikötőbe. És most jöjjenek az életképek, milyen volt Mohács intermodális csomópont?
Ilyen volt Mohács 1867-ben. Kecske, heverésző juhász, bárkák, és a folyóparti vasútállomásról távozó szerelvény.
A vasúti és vízi út találkozása Mohácson az 1870-es években. Meglepően jellegtelen a csomópont, nem tűnik praktikusnak a rakodás szempontjából. Feltünő, hogy a vágányok merőlegesen a folyópartra érkeznek, és nem kanyarodnak be a folyó irányába. Hogy mi volt ennek az oka, azt nem tudom. Azért is furcsa ez, mert a mohácsinál jóval kisebb teherforgalmú szolnoki vasútállomás vágányai már az 1850-es évek elején teljesen ráfordultak a tiszai kikötőre. Itt pedig ilyesminek nincs nyoma.
Balra hátul nagy valószínűséggel szénkupacokat, elöl téglarakásokat látunk. Jobbra hátul, az a tornyos épület a kikötőhöz tartozik, a hosszú földszintes épület pedig az indóház.
A csomópont forgalma döntően egyirányú volt. Nagy tömegben érkezett Mohácsra a kőszén, melyet a munkások a gőzhajókra hordtak. Visszafelé, Pécs irányába ezek a tehervonatok viszont üresen mentek. Természetesen a Mohács és Pécs közötti vonalon volt személyforgalom is.
Személyvonat Villány állomáson az 1870-es években. A Mohács-Pécsi Vasút személykocsijai önálló szakaszokból álltak. A kalauz az oldalsó futójárdán közlekedett, a vonatfékező pedig ott ült az utolsó kocsi tetején lévő fékbódéban. Ha a vonatnak fékeznie kellett a mozdonyvezető jelt adott, a fékező pedig behúzta a féket. Szerencsés módon egy ilyen személykocsi fennmaradt. Természetesen az értékes darab a Közlekedési Múzeum megnyitása után újból ki lesz állítva.
Hogyan volt összehangolva a vasúti és hajózási menetrend? Nos valami volt, de persze nem úgy, ahogy azt manapság elképzeljük. Ha a Mohácsra érkező gőzös késett, akkor a vonat megvárta. Ez a hajóval érkező utasok szempontjából józan döntés lehetett, így nem kellett fél- vagy egy teljes napot várakozniuk a következő személyvonat indulásáig. A vonatindulás tehát opcionális volt.
Fennmaradt minderről egy vicces történet. Álljon ez a sztori végén.
Itt a vége, fuss el véle.
