Magyarországon a szabadidős utazás a 19. században vált divatos szokássá. A reformkorban a világlátás élvezetét még kevesen engedhették meg maguknak - ötven-hatvan év múlva már a főgimnáziumok is tanulmányi kirándulásra vitték a diákjaikat. Az utazáshoz kapcsolódó szokások is teljesen átalakultak. A fiatal Széchenyi még ágyneműt, fegyvereket, főzőedényeket is magával egy itáliai túrához. Ilyesféle expredíciós előkészületekre a század második felében már nem volt szükség. Átalakult az úti poggyász is. Az alábbi lista 1886-ból származik, és arról szól, egy egyedül utazó férfiembernek mire van szüksége. Mi legyen a poggyászban?
Viselethez:
- nyakkendők
- ing
- gallér
- gatya
- kesztyűk
- mandzsettagomb
- zsebkendő
- szalonnadrág
- mellény
- ruhakefe
- két pár cipő
- felöltő
- sapka
- cipőhúzó
Alváshoz:
- bolhapor
- hálóing
- papucs
- párna, csak kaucsukból jó
Testápoláshoz:
- mosdókendő
- bajuszpedrő
- tükör
- szivacs
- szappan
- fogkefe
- fogpor
- hajkefe
- fésű
Szórakozáshoz:
- pléd a hozzávaló szíjakkal
- újság
- távcső
- óra
- útikönyv
- térkép
- notesz
Jó közérzethez:
- ernyő és a tokja
- bicska
- sósborszesz
- kávé
- cukor
- szóda
- szalámi
- gyufa
- szivarszipka
- pipa
- dohány
- cigaretta
- dugóhúzó
- olló, tű és cérna
- gyertya
- zsebpohár
- konyak
- madzag
- flastrom
- túrabot
Biztonsághoz:
- revolver
- tőr
Fontos egyebek:
- névjegy
- útlevél
- kapukulcs
- pénzzel teli tárca
Itt a vége, fuss el véle.
