Az 1944-ben lebombázott Közlekedési Múzeum ötven évvel ezelőtt (1966. április 2.) nyitotta meg újból a kapuit.

A múzeum az 1945 utáni években a lét- és nemlét határán egyensúlyozott. A fosztogatók elleni védekezésül befalazott ablakok, az igénytelenségig lepusztított falak azt sugalmazták, nincs itt már semmi, ami értékes.

A gyűjtemények sorsa 1944-ben

A múzeum városligeti épülete az 1950-es években

1945 után több betörés is érte a múzeum épületét. Vasgyűjtő betörők vitték el például a Lánchíd két eredeti, még a reformkorból származó láncszemét. Az általános anyaghiány, és a hiperinfláció ellenére a MÁV-nak 1946-ra sikerült a hosszcsarnokot ideiglenesen helyreállítani. 1951-ben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a múzeum újjászervezését a Vasúti Tudományos Kutatóintézetre bízta. A Középület-tervező Iroda egy nagy ívű (három hektáros múzeum építése Lágymányoson) és egy szerény tervvel (a romba dőlt városligeti épület alapszintű működőképessége) rukkolt elő. A döntéshozók ez utóbbit választották.  

Kiállítás a Közlekedési Múzeum lezárt épületében az 1950-es évek első felében. A vendégek között Bebrits Lajos közlekedési miniszter

A Közlekedési Múzeum alapszíntű müködését, értékes műtárgyainak megmentését a MÁV elkötelezett vezetőinek és szakembereinek köszönhette. A restriktív 1950-es években a múzeum relatív menedéket nyújtott politikailag megbízhatatlannak tartott szakembereknek. Az 1960-as években a múzeum munkatársai intenzív gyűjtőmunkájukkal igyekeztek bizonyítani, itt az idő a múzeum városligeti épületének megnyitására.

Természetesen a Közlekedési Múzeum ügye még a kultúrpolitikai szintjén sem tudott kilépni a marginális ügyek halmazából. Nem volt jelentősége, sem pedig következménye Kádár János szavainak. Kádár a Politikai Bizottság 1960-as egyik ülésén ti. a következőket mondta: "Volt Közlekedési Múzeumunk, amely alkalmas volt arra, hogy az érdeklődést és a figyelmet felkeltse. De ma már az a helyzet, hogy ha elmegyünk a Ferencvárosi pályaudvarra, az ott működő parkot is lassan múzeumi emlékként lehet bemutatni. Az ember viszolyog ettől a szótól, hogy műszaki múzeum. Mit akarunk itt bemutatni? Kőkorszakbeli dolgokat?" 

A Közlekedési Múzeum 1966-os megnyitásával a látogatók egy a háborús pusztítást ugyan ki nem heverő, de mégis fiatalosabb hangvételű múzeummal szembesültek. A háború előtti szecessziós stílusú installációkat az új kiállításokban nem állították helyre, emiatt a látvány mindenképpen szegényesebb lett. Az új állandó kiállítás mondanivalója viszont igényesebbé vált, mert a múzeum szakított azzal a háború előtti gyakorlattal, hogy egy kiállítás nem más, mint csinosan egymás mellé állított tárgyak összessége.

Itt a vége, fuss el véle.