Nem tudom, hogy vagytok vele, én nagyon kedvelem a madártávlatból készített ábrázolásokat.  Úgy érzem, a madártávlati rajzok ott vannak az emberi kreativitás legszebb példái között. Hiszen ezek a rajzok úgy készültek, hogy az alkotók a maguk fizikai valójában nem láthatták így a földrajzi környezetet. Mégis képesek voltak ilyen minőségben, ilyen hitelességgel bemutatni a tájat.

De miért volt szükség erre a nézőpontra?

Pont ugyanazért, amiért ma megnyitjuk a Google Maps-t és amiért rázummolunk egy részletre. Kell az infó.

A Szentendrei-szigetről 1842-ben megjelent rajz egy dunai utazáshoz készített turistatérképből származik. Figyeljétek meg: a térkép jelzi a folyami mérföldeket, Vácnál éppen áll egy gőzhajó.

Hogyan élhettek a korszakban a szigetlakók? A parcellázott táblák azt a benyomást keltik, hogy a Szentendrei-sziget falvai szántóföldi gazdálkodással foglalkoztak. Én ebben azért nem lennék ilyen biztos, a reformkorban az állattenyésztés volt a húzóágazat, nem pedig a növénytermesztés. Úgy érzem, legelőket is kellett volna ábrázolni. Bizonyára erős volt a vízhez kötődés (halászat és szállítás a vízen), az időszakosan víz alá kerülő rétek pedig megfelelő legelőt adtak az állatoknak. Feltűnő a váci révhez vezető két szekérút, amely a szigetlakók és a váciak közötti szoros kapcsolatot mutatja.

A Szentendrei-sziget falucskáinak életét a 19. század nem bolygatta fel. A 20. század elejére persze megváltozott a tájhasználat. A kisorosziaknak a legnagyobb jövedelmet ekkor már a szőlők és a kertészetek jelentették. A szántóföldekből a legtöbb jövedelmet Pócsmegyer és Szigetmonostor lakóinak sikerült elérnie. Érdekes módon Tahitótfalu még nem jeleskedett a kertészeteivel, eperföldekről szó sem volt. A legnagyobb biznisz a szőlő.

Itt a vége, fuss el véle.