Közismert, hogy árnyalt véleményt megfogalmazni fárasztó, ráadásul cseppet sem szórakoztató dolog. Nem így van azonban a címkézéssel. A méltánytalan és igazságtalan címkézés (elfajult formájában a megbélyegzés) sok-sok érzelmet kelt, lehet rajta dühöngni, vagy nevetni. A címkézést nevetésre felhasználó 19. századi élclapok eszköztárában igen népszerűek voltak a nemzeti karakterológia toposzaiból merítkező ábrázolások.
Erről szól a most bemutatott rajzsorozat is. Az oroszok agresszívek, az aszkétának tűnő német pénzgyűjtögető, a lengyel teátrálisan Istenhez fordul. A franciák az olaszokat tuszkolnák, de hiába. A tiroliak óvatoskodóak. A törökök, fordítva ülnek egy kürtön - bevallom, ennek a szimbolikája nem világos. Az angol hajós erőt mutat fel, az amerikai pedig fenyegetőzik.
És milyenek a magyarok? A magyar nyugisan - vagy talán passzívan - szemléli a világot.
Tanulság? Az nincsen.
