A dalmáciai Zengg (ma Senj) városa egykoron fontos kereskedelmi csomópont volt. Szárazföldről a város kikötőjébe a Károlyvárostól kiépített, bár meredek emelkedői miatt nehéz szekerekkel alig-alig járható 18. századi vámosúton (Jozefina út) lehetett eljutni.

A kereskedő út végén, a városkapunál persze még utoljára jól lehúzták a kereskedőket. Ennek a nevezetes városkapunak a két oldalán feliratok jelzik, honnét érkeznek Zenggbe  kereskedők. Közöttük magyar városoké is. De nézzük a részleteket. 

A tengerparti Zengg egy szűk katlanvölgy kijáratánál fekszik. A vámos út a Karszt-hegységből, illetve a Vellebitből  meredeken ereszkedik lefelé. A völgy torkolatában fekvő kikötővárost fallal zárták körül, bejutni a kikötőbe és magába a városba tehát csak a városkapun keresztül lehetett.  (Videó-játékokban tájékozottabb olvasóimnak: Zenggnek pont olyan volt a fekvése, mint a Gothic-ban a kikötővárosé.)

Na de, vissza a lényeghez. 

Zengg nem sokat változott az évszázadok alatt, ez a képeslap a 20. század eleji állapotot tükrözi. A következő kép már a közelmúltban készült.

 A szóban forgó városkaput ezen a képen már könnyebb kiszúrni.

 Ez pedig a kapu közelebbről. Tíz éve jártam arra, meglehetős káosz volt a kapu környezete.

A nevek természetesen latinul szerepelnek, a távolsági adatok pedig mérföldben: Csáktornya, Körmend, Kőszeg, Szombathely, Sopron. Jut eszembe Kőszegről: Jurisics is zenggi fiú volt.

Itt a vége, fuss el véle.