Az 1880-as évek vadászleírásai szerint a Balaton leggyakoribb madarai a gémek, vadludak, récék, szárcsák, és a szalonkák voltak. Hattyúkkal a vadászok csak elvétve találkoztak: "soha nem hallottam, hogy valaki fészkét találta volna, de fiatal (1 éves) hattyút sem láttam, ezt pedig szürke tollairól megismerni könnyű volna” - írta 1881-ben egy vadász. A sajtótudósítások szerint 1883-ban láttak először búbos vöcsköt a Balatonon. Egy veszprémi polgár lőtte az első madarat Almádinál. A szokatlan madarat azonnal felküldték a Nemzeti Múzeumba, ahonnét visszaigazolták a szenzációs vadászzsákmányt.
Keszthely, 2015. január 1.
A 19. század utolsó évtizedeinek balatoni vadászkalandjai a Kis-Balatonon, illetve a Balaton környéki mocsaras, tavas, náddal és kákával benőtt területeken játszódnak. A szalonkára vágyó vadászok kedvelt terepe a Balatonkeresztúr és Fonyód közötti tavacskák voltak. Egy 1883-as esetleírás szerint egy vadásztársaság ezen a környéken lövöldözött szalonkákra, amikor is átéltek egy izgalmas bivalytámadást.
Kápolnapuszta, 2008
„Vadászatunk azonban csakhamar megszűnt, mert első lövéseinkkel az iszapban delelő bivaly csordát felriasztottuk. Harminc–negyven fekete alak emelkedék fel, a bikák böfögni kezdenek és nyújtott nyakkal felénk közelednek, az egész csorda utánuk – eleinte csak tréfának véve, tovább vadásztunk ugyan, de óvatosságból csak a széleken maradánk. Ez volt a szerencsénk, mert a sok lövéstől felbőszült csorda mind gyorsabban közeledvén, bennünket űzőbe venni látszik.” A bivalyos kaland azzal végződött, hogy az egyre jobban hátráló vadászok üldözését a jószágok megunták.
Keszthely, 2015. január 1.
A vadászok megfigyelték, hogy télen a befagyott Balatonon a madarak a melegebb vizek felé szállnak. Napközben több ezer vízi madár üldögél a keszthelyi öbölben, de persze a vadászok nem tudták megközelíteni őket. Mihelyt a jeget befedte a puha hó, a madarak már nem mertek leszállni rá, és így nappal is a melegebb vizekben tartózkodnak. Hol voltak a melegebb vizek? Hévízen a tó, és a tóból kivezető csatorna, és annak balatoni kifolyása, valamint a Balatonba befolyó Lesence, Világos és Tapolca patakok mentén. Az volt a tapasztalat, hogy ezeken a területeken a legkeményebb teleken is "bő eredménnyel" lehet vadászni. A melegebb vizekre szorult récéket azért tudták sikerrel lelőni, mert a felröppenő vad nem talált más leszállóhelyet, és így néhány száz lépésnyire újból a melegebb vízre szállt le. Récékre télen természetesen a hévízi tóban is vadásztak. A ladikokban ülő vadászok a megriasztott récéket követni tudták a tavat a Balatonnal összekötő csatornába is. "Így tehát a vadat csak fel és le kell hajtani, és lőni eleget lehet" - tudósított egy vadász. Mindazonáltal az volt a vélemény, hogy récevadászatra a legmegfelelőbb a Kis-Balaton.
Itt a vége, fuss el véle.
