Pontosan 124 évvel ezelőtt, 1890. október 3-án a budapesti újságíróknak egy különleges élményben volt részük,  Kossuth Lajos néhány nappal korábban fonográffal rögzített beszédét hallgathatták meg. Az aradi vértanúk szobrának felavatása alkalmából írt beszéd tartalma különösebben senkit sem érdekelt - hiszen ez is csak egy beszéd a beszédek tengerében - Kossuth hangja viszont felkeltette az újságírók figyelmét. A sajtómunkásokat a rögzítés technikája, Kossuth ismerős, de rég elfeledett hanghordozása, a beszéd érthetőségének minősége kötötte le.

Erről az eseményről készült az alábbi karikatúra. A rajz a kétértelműségre építő nyelvi humorból táplálkozik. Kossuth hangját ugyanis nem a cenzúra foglalja le, hanem a meghallgatásra váró és sorban álló újságírók.

A szervezők Kossuth hangját levitték Aradra is, a beszédet pénzért bárki meghallgathatta.

A korabeli leírásokból tudni lehet, hogy Kossuthot a felvétel érzelmileg megindította, "rázta a zokogás".  Arról, hogy a hallgatóságban keltett-e mindez erős felindulást, sajnos nem maradt adat. A három hengerre rögzített beszéd első két hengere - valószínűleg a leggyakrabban lejátszott darabok - elpusztultak. A beszéd utolsó részét tartalmazó harmadik hengerre már kevesebben voltak kíváncsiak. És ez a magyar örökségvédelem mázlija.

A legritkábban játszott hengert a Széchényi Könyvtár őrzi.