Timelord

Az  alábbi lista az 1860-as évek elején keletkezett. Tízpontos összefoglaló arról, milyen trükkökkel igyekeznek a mesteremberek átvágni megrendelőiket a gyors meggazdagodás reményében. Rettentő ismerős szöveg következik.

A 19. századi MÁV fontos jellemzője volt a szabványosítás. Nemcsak az állomásépületeket, a pályát, a  forgalomba állított járműveket kategorizálták, hanem a vasút működéséhez szükséges kellékeket, eszközöket is. Az alábbi rajzok egy 1904-ben kiadott MÁV rajzalbumból származnak, és a vasútépítés és pályafenntartás szabványosított eszközeit tartalmazzák. Jogos a kérdés: miért volt szükség egy ilyen album összeállítására és kiadására? Ha kellett valahol egy sínhordozókulcs, miért nem vételezték ki egy raktárból? Miért kellett a műszaki rajzokat egy albumban közreadni?

Nos, ennek magyarázatát a MÁV korabeli közbeszerzési gyakorlatában kell keresni. Nem az volt a szokás, hogy egyetlen gyártótól rendeltek akárhány abroncsvágó kést, hanem a jelentkező pályázók között - meghatározott egységáron - elosztották a megrendelést. Ez az album, illetve a benne lévő rajzok biztosították, hogy a gyártási helytől függetlenül egyforma eszközök készüljenek. Csak felütötték a megfelelő oldalt, és máris látszott, mit kell legyártani.

1805-ben járunk. A napóleoni háborúk miatt nagy a nyugat-európai kereslet a gabona, és a szarvasmarha iránt. Úgy látszik, hogy az alföldi termelők meggazdagodásának útjában egyedül a hosszú és költséges szállítás áll. Túl hosszú az az út, amíg az áru eljut a felvevőpiacára. A szegedi Vedres István főmérnök azonban tudja a megoldást: építeni kell egy olyan mesterséges vízi utat, amely közvetlenül összeköti Szegedet és Pestet. Az új csatorna lerövidítené a szállítás idejét, hosszát és költségét. Egységnyi idő alatt jóval több áru juthatna el az Alföldről Bécsbe. (Ebben gondolkoztak a Ferenc-csatorna építői is, de erről majd máskor.)

Vedresnél kevésbé kreatív emberek megelégedtek volna a csatornaépítés részleteinek kidolgozásával. Vedres azonban ennél nagyobb kaliberű fickó volt, és olyan tervet dolgozott ki, amely nemcsak az árutermelők, hanem Szeged városának meggazdagodását is elősegítette volna.

Nézzük miről volt szó.

A Szeged-Pest csatorna megépítése mellett egy logisztikai központot kell létesíteni Szegeden. A központot Vedres a Tisza-partján álló szegedi vár átépítésével képzelte el. A várfalak tetejére gabonaraktározásra alkalmas épületeket kell emelni. A logisztikai központban futnának össze négy irányból (Pest, Temesvár, valamint Bácska és Csongrád megyék) az országutak, itt áll a tiszai hajóhíd, és itt kötnek ki az Erdély felől érkező tutajok is.

 Az alábbi rajz, bár dilettáns munka, a lényeget mégis képes érzékeltetni.

Könnyen elképzelhető, Szegednek milyen prosperitást hozott volna ez a terv.