Az 1848-as vörös-ellenes hisztéria - ki tudja, miért? - valahogyan ismerősnek tűnő sztori. Honfitársaink egy része nem tűrhette, hogy a pesti utcákon fiatalok egy csoportja a nemzeti színek helyett vörös szalagot viseljen. A párizsi forradalomra utaló, túlontúl radikálisnak talált vörös szalagokon őseink úgy felizgatták magukat, hogy a tettek mezejére léptek. Volt némi kiabálás, inzultus, lökdösődés és ütlegelés, állítólag botokkal. A korabeli sajtó szerint a háborgó agresszorok megüzenték még a kocsmárosoknak is, sehol sem tűrik a magában álló vörös színt, tessék az asztali paprikatartók mellé só- és majoránna tartókat is helyezni. Legyen minden nemzeti.
Az őrület terjedése ellen készült az alábbi falragasz.
